Olosz Lajos: Könyörtelen mesék

Vérből vérbe, tízezer éve
átszáll mindig egy súlyos, forró, nagy kereszt,
együtt nő velünk
és, ha nőttünk,
magához szorít és nem ereszt.
Két karunkkal szélesen átöleljük,
szorosan hozzásimultunk,
ajakunkat reá tapasztjuk
és emésztő tüzében elhalunk.
Amerre megyünk, magunkkal visszük,
fejünk felett magasan áll,
feltört vállunk sebe, ha éget,
terhe alatt, ha lépni nem tudunk,
nem fogad el semmi mentséget.
Forró fáján, ha nagyon kiégtünk,
parancsára, ha állunk és kérdezünk,
ha az asszonyok között eszünkbe jut
az Anyánk és Mária,
akkor érezzük, hogy kereszt a kereszt,
vérünkre döbbenünk,
megítéljük magunkban
a garázda, szilaj ősöket
és vallatóra fogunk
egy halotthalvány, ifjan elhalt
porladó dédanyát
és akkor lelkünkre hullanak
a sötét, forró, könyörtelen mesék.

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf