Londesz Elek: Tűnődés a csukott kapu előtt

A búcsú percei,
Sohase késnek,
Egyszer vége, vége
A vendégeskedésnek.

Miért válni még?
Mit ér, hogy ez neked fáj?
A kapu; mint nyitott száj
Parancsol rád: elég!
Kemény ököl becapta
Gyorsan hátad mögött,
A zára sírt utánad,
A fája meg nyögött.

Kisértődik a lelkem
Pogány szavakban.
Most látom én: az ember
Milyen vak és tudatlan!

Mi volt? Mi van? Mi lesz?
Mit ér, hogy ez nekem fáj:
A kapu mint csukott száj,
hallgat és révedez.
Sokezer éve állok
Más-más alakban itt
S nem jött még válasz onnan
Csak egy, csak egy: – A hit.