Túrmezei Erzsébet: Ancilla Domini…
Augusztus. Vasárnap.
Fénylő, feledhetetlen.
Szolgálatra szentelten,
boldogan énekeljük:
Ancilla Domini…
Ragyogó emlékénél
öröm megállani,
s húsz esztendő után is,
míg élünk, ezután is
újra elénekelni,
és újra vallani:
– nem a ruha teszi,
csak a Lélek teszi –
Ancilla Domini…
Ancilla… látlak, amint
munkádat végezed.
Krisztusé a szíved,
Krisztusé a kezed.
Lelkével Ő vezet.
S a kicsiny köveket,
szétszórt szolgálatunk
színes, apró-cseprő
mozaiköveit
nem engedi elveszni,
egyszer összeilleszti,
hogy álmélkodva nézzed
a csodálatos képet,
s meg nem szűnj hű kezének
hatalmát áldani…
Együtt áldjuk már most is,
együtt szolgáljuk most is:
Ancilla Domini!
1965. augusztus 5.