Nyírő Józseffel erről-arról. XVIII. rész

A filmgyártás terén is magyarnak és európainak kell lennünk

A Szilágyi Erzsébet fasorban lakik. Fák között és hegyek alján. Hiába, erdélyi ember, nehezen tud megfeledkezni a „havasi levegőről”. Az embernek az az érzése, hogy csak átutazóban van itt a pesti kőrengetegben és első alkalommal „visszarepül” majd Erdélybe.

Milyen lelkesedéssel beszél birtokáról, amelynek egy része még egyelőre idegen megszállás alatt van. Rajongással beszél a földről, a kenyeret és életet adó földről, a föld emberiről, a népről, a parasztokról és ezt a rajongást hirdeti filmje is, az Emberek a havason.

- Ez a film bizonysága annak – kezdi, miközben cigarettát csavar magának –, hogy a magyar filmgyártás csak akkor találhat valóban önmagára, ha magyar problémákat vet fel. A magyar film csak a magyar élet kérdéseivel foglalkozhat, ha el akarja érni azokat a célokat, amelyeket kitűzött maga elé.

- Viszont, ha csak speciális magyar problémákat viszünk filmre, fennáll a veszély, hogy nehezebben kapunk külföldi piacot – vetjük közbe.

- Ez teljesen igaz – válaszolja. – Azonban vannak a magyar életnek olyan problémái, amelyek általános emberiek is. A magyar paraszt éppen úgy érzi a nélkülözés keserűségeit, mint például a francia bányamunkás, és éppen úgy féltékenykedik asszonyára és ölre megy érte, mint a dél-amerikai farmer. Az örök emberi lélek problémáit kell filmre vinnünk, amelyek éppen úgy lehetnek magyarok, mint mások.

- Szóval ebben látja a francia filmek sikerének a titkát is?

- Természetesen elsősorban abban, hogy mindenkihez szólnak. Mindenkinek a vágyait, örömeit és bánatait vetítik a francia film kockái.

- Van egy olyan irányzat is, amely a mostani háborús időkben csak vígjátékot akar, amely azt kívánja, hogy az emberek minél jobban szabadulni tudjanak a gondjaiktól. Mi a véleménye erről a kérdésről?

- Kérem, elsősorban le kell szegezni, hogy sokkal nehezebb nevettetni, mint megríkatni. Tévedés, hogy bohózatokra van szükség. Sokkal inkább megnyugtatásra. El kell oszlatni az emberek bizonytalansági érzetét. Filmjeinknek arról kell hitvallást tenniök, hogy a mai világégésben a magyar nemzet nem pusztulhat el és hivatása van a népek nagy közösségében.

- Milyennek látja a magyar filmgyártás új útjait? Kiknek a kezébe lenne jól eltéve a magyar filmgyártás jövője?

- Nem akarok neveket és filmcímeket említeni, de nem vagyunk bőviben a tehetségeknek. Utánpótlásunknál is óriási hiányok mutatkoznak, egészen nagy tehetségekkel pedig érthetetlen módon alig találkozunk a szereplőlistán. A személyi szempontoknak szerintem nem szabadna ilyen mértékben érvényesülniök. A film önálló művészet, tehát külön formanyelve van. Sajnos, színészeink legnagyobb része még mindig színpadiasan mozog a felvevőgép előtt. Beszédük túlságosan lassú és természetellenes. Operatőrjeink tájképeket és anzixokat fotografálnak és nem mozgást s nem életet. A témaválasztásnál is még nagyon súlyos bajok vannak. Amint már az előbb említettem, filmjeink nagy részének témája és problémaköre légüres térben mozog. Filmgyártásunk csak akkor érheti el a művészi nívót, ha mint minden művészet: az Ember körül kristályosodik ki. Mindezek olyan szempontok, amelyekkel szemben nem lehet anyagi elégtelenségre hivatkozni.

- Mi a véleménye a zsáner-rendező kérdésről?

- Az is nagy hiba nálunk, hogy rendezőink mindenféle műfajú film rendezését elvállalják. Csak nagyon ritkán találhatók univerzális tehetségek. a rendező lelkialkatának mindig consonálni kell a film hangulatával. Tessék megnézni, hogy külföldön mi a helyzet? Nehezen tudom elképzelni, hogy például Cecile Tourjansky vígjátékokat. Ha már anyagilag nem vethetjük fel a versenyt a külföldi gyártókkal, akkor művészileg kell pótolnunk és behoznunk hátrányosabb helyzetünket.

- Vitatott kérdés, hogy regényt lehet-e jól filmre vinni, mi az álláspontja ezt illetően?

- Szerintem nem, mert a film elsősorban vizuális művészet, és így nem adhatja vissza az írás kifejezési szépségeit.

- Mégis mennyi regényt ültetnek át filmre – szakítjuk félbe tiltakozását.

- Ez csak annak tudható be, hogy az egész világ filmgyártása nélkülözi az igazán filmszerű témákat. Forgatókönyvírónak külön születni kell, és legfőképpen vizuális adottságokkal kell rendelkeznie. Sajnos, ne vegye senki sem sértésnek, de forgatókönyvíróink nagy része csak rutinos mesterember. Pedig a filmben elsősorban a művészetet kell becsülni, mert tömegeknek szól, és így igen hatásos nevelőeszköz.

- A film tehát propagandaeszköz?

- Isten ments! Lehet ad hoc propagandafilmeket gyártani, de hogy maradandó érékük legyen, azt erősen vitatom. A néző szeme nagyon éles, és azonnal észreveszi a kirívó tendenciát. A filmet éppen úgy, mint egyetlen más művészetet sem, nem lehet irányzatok szolgálatába állítani,k mert ha ez megtörténik, elveszti létjogosultságát.

- Az előbb a filmről, mint tömegélményről beszéltünk. Miben szabná meg a filmcenzúra irányelveit?

- Tévedés azt hinni, hogy a nagy tömegeknek nincsen kifejlett kritikai érzékük. A tömegízlés sokkal fejlette, mint hinnénk. A filmcenzúrának csak egy feladata lehet: a film művészi nívójára kell figyelnie.

- Hogyan vélekedik az utólagos cenzúráról?

- Kétségtelen, hogy más a forgatókönyv és más a kész film. Sajnos, Magyarországon a film stabilitása még nem elég erős ahhoz, hogy egy százszázalékos utólagos cenzúrát elbírjon. A bankok nem kockáztathatnak százezreket, és valószínűleg a tőke vissza fog húzódni, ha nem kap elég garanciát a pénzére. Ismétlen: ilyen körülmények között az előzetes cenzúra figyelmének mindenre ki kell terjednie, és teljes mértékben felelősséget kell vállalnia az elfogadott forgatókönyvekért.

- Milyen legyen a film befejezése? – kérdjük. – Okvetlenül szükség van-e hepiendre?

- A téma karaktere előre megszabja a megoldás irányát. Nem szabad letagadni, hogy az életnek vannak árnyas oldalai is, és élnek emberek, akik kálváriás utat járnak be itt a földön. Ha mindenáron szerencsés befejezésre törekszünk, nemhogy megnyugtatnánk a nézőt, hanem csalódottá tesszük a filmmel szemben.

- Észak országok vevői azt kifogásolják a filmjeinkben, hogy kevés bennük az erotika. Osztja a nézetüket?

- Bizonyos fokig igen, viszont helyeselnem kell ezt a felfogást, mert ilyen szempontból a mi tömegeink még nem elég felvilágosultak. A téma szexuális vonatkozásainak csak a jóízlés szabhat határt.

Eddig Nyírő József nyilatkozata, amelynek lényege: magyarnak és európainak kell lenni a filmgyártás terén is.

Észrevételei a következőkben összegezhetők:

1. Nem ismerjük meg a film külön formanyelvét.

2. Filmszínészeink kissé színpadiasak.

3. Hiányoznak zsáner-rendezőink.

4. A téma megválasztásánál nem figyelünk eléggé az örök emberi lélek törvényeire.

5. A művészi szempontokat igen gyakran háttérbe szorítják az üzleti megalkuvások.

6. Műszaki és színészi utánpótlásunknál nagy hiány mutatkozik.

7. A filmcenzúránknak az iránya és szabályai nem egyöntetűek, nincsenek – hogy úgy mondjam – kodifikálva.

Hosszú Zoltán

Mozi Újság, 1943. február 10. /III. évf. 6. szám/, 4. oldal

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf