Alföldi Géza: Elég!

Az Alföldön a halál árnya járkál.
Egyre több és mélyebb lesz a sír.
Nem szalad meg a halál a szótól,
Fegyver kell itt, nem szónok és papír!
Hogy ki a bűnös, vagy ki nem a bűnös:
Vak csámcsogás a véres múlt felett…
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Bitangoktól zsúfolt lett a fórum.
Az áruló had hűségről morog.
Becsületről tolvajok mesélnek.
És szeretetről nemzetgyilkosok.
Megbocsátást az hirdet előtted,
Ki törvényt ült az ártatlan felett:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Nem érdekel, hogy jaj, ki lesz vezér,
A neve sem, csak egy a fő, a mersz!
Csak hadnagy-e, vagy generális úr,
De tenni merjen, hogyha jő a perc!
A szíve, lelke nyitott könyv legyen.
Ne leskeljen a gőg a szó megett:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Legyen apja álmainknak hittel.
A büszke gőg már rég nem kell nekünk.
Száz öncsinálta vak vezérnek vége,
Hisz senki előtt többet nem megyünk!
De mondja azt, hogy utánam, fiúk,
Előttünk menjen, hogy kövessetek…
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Harcra szólít a Tisza s a Kárpát.
Fegyvert a kézbe, aki még mozog!
Hogy hadd szülessenek. Tisza táján
Szent új legendák, hősi époszok!
Jelszavakban rothadt meg a sorunk,
Az életünk a szólam ölte meg!…
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Itt a perc, ma mindent jóvá tenni.
Ha elbuktál, ma itt a vissza-út.
A harc tisztító, forró szent tüzében
Keress magadnak mentő, tíz tanút!
Tíz ellenség, ki nem tapossa többet
Az ősi, áldott véres földeket:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Ne hazudja senki álnok szóval,
Hogy hallgatás kell, mi fáj a Tiszán,
Legyen vége már az ámításnak,
A Hortobágy ma tetteket kíván!
Nem kell másé, de a miénk vissza!
A hegyeket, a gazdag völgyeket:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Élre föl, akit az Úr megáldott,
Vezetni tudjon új jövőnk felé!
Adja ki a szent parancsot bátran,
Gyerünk, fiúk, mi álljunk csak megé!
Egy akarat, egy a hit s a célunk,
Akit magyarnak ősi rög vetett:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Forrjon össze Gráztól Afrikáig,
Amerikától mindenegy magyar!
Csodákat az Isten lelke tesz csak,
S ha minden magyar egy jövőt akar.
S egy a jövőnk; ősi szent határok,
A régi címer régi hon felett:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Aki pedig kiállna a sorból,
Mert fél, remeg, hogy jaj, mit is tegyen,
Ne nevezze magát az magyarnak,
Legyen nekünk, mint furcsa idegen.
Maradunk százan? Annyi baj legyen!
Csak szívetekbe hitet öntsenek:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Magyar anyák jajától sír az éjjel.
Magyar sóhajtól zúg mesét a szél.
Álljt kiáltunk gyáva kishitűnek,
S az alku szóból nékünk épp elég!
Bajtárs vagyunk, de hódolók soha!
A hízelgés még nem törött jeget:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

Hát ez vagyunk! Az Isten így teremtett.
Ha bajtárs kell, hát bajtárs, az vagyunk,
De szánkon nem volt soha még lakat,
S nem is lesz, hogyha mind meg is halunk.
Életünk a Kárpát-fonta földért,
Egy ezred év hitünk nem törte meg:
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek!

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf