Dalmady Győző: A magyar szó

Hogyha tízen vagyunk egy társaságban,
És közöttünk akad egy idegen,
Mindannyian az ő nyelvén beszélünk…
Ezt kívánja tőlünk a figyelem.
Mért törődjünk a magyar név jogával,
Mit az ősök karddal is védtenek?
Az idegen hadd érezze magát jól,
Hiszen a szó nem árthat senkinek.

Korcs nemzedék! Rajta, beszélj, beszélj csak
Úgy a mint az idegen szereti!
Egy fegyvered van csak, s ez a magyar szó:
Kezedből a fegyvert is vegye ki.
Mit veszíthetsz? Legfölebb azt, hogy egykor
Nem ismer rád itthon saját fiad,
És utolsó szavadat sem értik meg,
Ha majd lezárod szempilláidat.