Sértő Kálmán: Magyar imádság a pusztán

Magyar égre adjál Isten,
Mesélő sok csillagot,
Szagos lelkű virágokra
Orvosságos harmatot.
Hegylevét a csobolyóba,
Karjaimba szeretőt,
Birkafelhő hömpölyögjön
Tarka szamaram előtt.

Egy szomszéd se panaszkodjon,
Nyalka csikós, vén gulyás,
Kövér földön élhetnénk még,
Csak a sorsunk lenne más.
Gulya, ménes, birkatábor,
Búzás hombár, nagy vagyon,
Furulyázva járhatnánk a
Lengő vadvirágokon.

Adjál Isten a magyarnak
Kevés sóhajú napot,
Ősszerelmes éjszakákat,
Szabadságos holnapot.
Kerek nagy Magyarországot,
Hancúzó sok gyereket
Rázd fel szép magyaridban a
Szundikáló életet.

Rácegrespuszta, 1935. július, Nagy Friss Naptár, 1936.