Barkuti Jenő: Pilátus előtt

Doktor Geréb Ágnes bábasszony. Más szóval: szülésznő. Az, hogy mellesleg orvos is, most nem fontos. Dr. Geréb Ágnes nem ragaszkodik ehhez a címhez. Így, a szó régi magyar értelmében nevezni meg foglakozását. S némelyek szerint már ebben van valami felháborító, ami a mai kifordított nota bilis életünkkel nem egyeztethető össze.  Sőt a magyar elitnek, egyáltalán nincs kedvére ez a szó, ez a tevékenység. S itt érdemes megkapargatni a dolgot. Rögtön több mindenre fény derül, amin érdemes töprengeni. A gyermekszületés kezelése fontos szakma lett.  Sőt mondhatnám: az egyik legfontosabb szakma. S itt egy picit át kell lépni a valóság, a képzelet határát. Merthogy ez ügyben több féle ellentétes vélemény alakult ki a magyar tárdalomban, ami abból fakad, hogy a születés körüli segítség, nincs törvényileg szabályozva. Ebben a foglalkozásban a régmúlt idők szokásai, módszerei találkoznak a legújabb tudománnyal. Ebből fakadnak tulajdonképpen a gondok. Sokan úgy vélekednek, a születés, egy természetes állapot. Úgy ahogy meghalás is. A másik tábor, viszont a korházi körülményekre esküszik.  Ebből a nézetkülönbségből származnak a viták. Az egész születés ügye, úgy lebeg a társadalom feje fölött, akár a próféta koporsója a muzulmán hívők fölött.
    S hát van más is: Nem mindegy az ki születik! Vagy inkább kinek az útóda lát napvilágot.  Így vált a születés, az utód megérkezése, fontos, néha sorsokat eldöntő eseménnyé. Vannak, akik bíborba-bársonyba születnek, s vannak, akik vászonba, darócba. A nagy sorskérdés ily módon már itt eldől. És ezzel még nincs vége a születés mai problémájának, mert itt van még: a nem megszületés kérdése is. Tudom, a kifejezés kisé ki van facsarodva, mert nem kívánt terhességről szoktak beszélni, de a kérdés mégis csak az: hogy mikor ne szülessen meg, ne érkezzen meg az a bizonyos utód… S ez az „érkezés „egy furcsa kettőséget rejt, ami a női élet sajátja. Erről is kialakult egy vélemény közgondolkodásban: A nők két dologért képesek bármit megtenni: legyen gyermekük, s ne legyen…
    Érthető talán, hogy a téma körül az idők folyamán komoly üzleti érdekek szövődtek.  A nőgyógyászat, születés és magzatelhajtás jövedelmező cselekményé alakult. Az abortusz nálunk, elfogadott állapot! Ehhez nem kell ügyész… Ezt ugyan ma nem célszerű feszegetni, mégis így van. Vannak orvosok, akiket kifejezetten a pénz predesztinált erre a pályára. S az is igaz, hogy elszegényedett nőgyógyászt még a régészek se találtak eddig… Ezzel a jövedelmező tevékenységgel került szembe Dr. Geréb Ágnes, aki nagyon puritán módon él, és a kialakult gyakorlattal ellentérben, az ősi módszert: otthonszülést preferálja.  Így segítve a rászoruló nőket, és kicsit a szegényebbeknek is, akik nem tudnak borítékot adni, mert bizony a születésnél, ma már komoly összegeket illik borítékba helyezni, amiről szintén nem szeretnek beszélni a társadalom fazonra nyírt berkeiben, Dr. Geréb Ágnes ily módon rossz oldalra került. Akaratán kívül konkurenciát jelent a szakmának.
    De ne vágjunk a dolgok elébe, mert van itt még néhány figyelemre érdemes dolog: A gyermekszülés egy veszélyes feladat volt a múltban, veszélyes ma is, és bizonyára lesz is még sokáig. A leggondosabb orvosi beavatkozások mellett is előfordulnak sajnálatos esetek. Olyan eseteket is felkap néha, a ma már több mindenre figyelni képes média gépezete, hogy az anya is, és a magzata is elhalálozott. Erről aztán pontos orvosi vélemények látnak napvilágot. A „szakma” elmagyarázza, nekünk, laikusoknak, hogy állt elő az a sajnálatos állapot, amikor a leggondosabb orvosi felügyelet ellenére bekövetkezett a tragédia… S ezzel az ügyek nyugvópontra is térnek.
Más a helyzet azonban, ha egy ilyen tragédia a bába, a szülésznő közreműködésével következik be! Ekkor már megjelenik a hatóság, s bűncselekményt keres.  Ez történt Dr. Geréb Ágnes esetében is. Sokadik szülés levezetés során, amiben eddigi élete során segédkezett, eljött a dámai pillanat: meghalt egy magzat. Miért és hogyan? Laikus lévén, nem szeretnék ebben állást foglalni. Elmondták ezt már mások jobban, érthetően. Amit én ebből észrevettem: Tragédia ez mindenkinek. A szülésznő szakmai tudásában és tisztességében viszont nem kételkedem. Nem is kívánok ez ügyben mást elmondani. Az eset után történteken sajnálkozom csak, amikor kitört a vak buzgóság, mint valami vulkán. Beindult a szakma, beindult az igazság szolgáltatás…  
A tétlenségre kárhoztatott ügyészség, akiknek a sikkasztások, rablások, csalások miatt, már szemük került veszélybe, mert kiszúrja a szemüket, most, dologra kiéhezetten, hirtelen bűnöst keresetek és találtak.  Dr. Geréb Ágnes így került bíró elé, ahol természetesen könnyűnek találtatott, s börtönnel sújtották. A magyar közélet pedig tanácstalanul állt a jelenség előtt. Mint ahogy máskor is, amikor a közfelfogás nem találkozik az igazságszolgáltatással. A magyar közélet és a jogszolgáltatás, már jó ideje nincs köszönő viszonyba egymással. Kialakult most is az utca véleménye, ami csalhatatlanul visszatükrözi a magyar lélek állapotát.   Amikor úgy vélik lent a mélyben, hogy a rút, sánta igazságszolgáltatás most látta elérkezetnek az időt, hogy megint egyszer megmutassa erejét…
    Jó szokása szerint megszólat a lábait váltogató, kezét tördelő sajtó is; hosszú kolumnás cikkek születtek az otthonszüléssel kapcsolatban. Némelyek részletekbe menően idézték a nők kiszolgáltatott helyzetét a szülő szobában, ahol idegenek fontoskodnak egy sorsdöntő pillanatban. Bizonygatva azt, hogy mennyivel jobb az otthoni környezet. Így, ilyen árván, félszegen, érvelt a magyar média. Megint nem merte kimondani azt, mit is gondol az estről.
    S persze megszólat a szakma is. Ha jól emlékszem valami közleményt is kiadtak, ami természetesen elmarasztaló volt. Aztán a sajtó egy része vette a bátorságot és külhoni országban meglévő szabályozásról, szokásokról példálózott. Kihangsúlyozva azt , hogy  az otthonszülés néha elkerülhetetlen stádiummá válik. Tehát azt megtiltani nem lehet… Megtudhattuk, hogy más társadalmakban egyszerűen tudomásul veszik ezt az élettel sodródó szerencsétlenséget. Azt, hogy bizony ezen a téren bekövetkeznek néha sajnálatos balesetek, amit nem lehet kiszámítani.
    Ám de, nem úgy van ez nálunk. Most, itt benne az országban, ahol bizonyos embereknek, mindent szabad, s minden eladó, ahol a gyalázatos korrupció már jeges áradattá alakult: a szülésznő „bűne „lett a legfontosabb nemzeti esemény. S most a Dr. Geréb Ágnes hetek óta a köztársasági elnöki kegyelmére vár, mert a jog kis és nagykapuit már becsukták. S a szülésznő kiszolgáltatva, töprengve várakozhat akár egy rablógyilkos: vajon merre fordul a hatalom hüvelyk ujja?
Mit is mondhatnánk erre? Szinte semmit és mindent. Semmit azért, mert a társadalom hangjának nincs már ereje. Úgy száll a társadalom hangja a magyar légtérben, mint juharmag a szélviharban. S mégis mindent elmond ez a hír. Erről akkor győződtem meg, amikor a televízióban  megláttam azokat a némán tüntető nőket, akik Dr. Geréb Ágnessel vállalt szolidaritásból, virágba öltöztették Budapesten a Szabadság Hidat egy fél napra. Virágok százait, ezreit kötötték a Szabadság híd korlátaira, némán kifejezve, köszönetüket s, bizonyítva ezzel azt, hogy ők, akik Dr. Geréb Ágnes áldásos tevékenységének köszönhetően boldog család anyák lettek, szolidaritást vállalnak a doktornővel. Ami a sok virág mellett mégis szomorú volt: Ez a virágözön nem keltette fel a magyar hírszerkesztők figyelmét. A sajtó, a szenzációk után loholó média, éppen hogy csak megemlítette az esetet, és a politika kőzúzó malmai már forogtak is tovább. Nem vették észre a tüntető nők néma seregét. Merthogy ők, gyermekükkel a hátukon, nem tehettek egyebet. Némán, virágokkal tüntettek s ez nem egy szenzáció.  A kiszolgáltatott nők nem foghattak furkósbotokat. Nem ordítozhatnak. Nem dobálhatnak. Nem káromkodhatnak… Ők egyszerűen csak lelkiismeretükre hallgató édesanyák. Némán tüntetnek a torz igazságszolgáltatás ellen.
S volt ebben a gesztusban, ebben Szabadság Híd felvirágoztatásában még valami más is: A magyar politikai élet silányságának a meztelen valósága; amit itt most nem szabad észrevenni. A magyar társadalom, politikai kiválóságainak romlottságát, csapni való állapotát, amúgy sem lehet virágokkal jobbítani vagy helyre hozni. Ami abban is megmutatkozik, hogy az eset után a politikai elitnek az égvilágon semmi véleménye nem volt az ügyben… Magyar politikai elit nem vette észre sem Geréb Ágnest, sem a némán tüntető nőket.  Ők most a képviselői helyek újra osztásán törik fejüket, miközben nép érdekeiről szónokolnak.  Ügyeket keresnek, kreálnak, és találnak, amivel lejárathatják egymást, amivel közelebb kerülhetnek ahhoz a bizonyos húsos fazékhoz, amiről a magyar társadalom 9o százalékának lesújtó a véleménye. Az utca egyszerű emberének pedig nem marad más csak a remény. De ez remény már nem a körmét piszkáló, unottan ásítozó Pilátusról szól, hanem a magyar tárdalom alvó lelkiismeretéről.

(Dr. Geréb Ágnes körüli eseményeket Jézus Krisztusnak Quintus Pontius Pilatus előtti hitvallásával és szenvedésre adásával rokonítani... – ki-ki gondolja meg, összevethető-e. Czipott György szerk.)

szozattv


szozat a tiszta hang punkosdi koszonto 2018 Művészeti kapocs plakát szürke BGA meghivo 20180604 KJI éljszívbőlfesztivál lourdes trianon 768x432
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf