Csiky Ágnes Mária: Áldás magyar nyelv

Mikor minden források elapadnak,
akkor fakadsz fel a legteljesebben,
amikor messzi mezőkön maradnak
a vágyak és zörög az üres csendben
a csontunk és vízzé lesz a velő,
megpattannak a rozsdás lélek-zárak
és csoda lészen, mert te lépsz elő
és intsz a súlyos égnek, intsz a lápnak
és szilárddá csitul az ingovány.

A magánybafáradt utak fokán
te vársz s ujjongás lesz az egyedüllét,
kongnak vén sorok, kondul kopott emlék,
a lámpaizzás sűrű éjszakát mos,
Petőfi lobog, Ady lelke kél
s megszólal minden földön Arany János
és minden szavadban egy nép beszél,
beszél Arad, Mohács és Pusztaszer,
kürtöt fú Kassa, Kolozsvár felel.

Mit sejtheti, aki benned pihen,
hogy mit jelentsz nekünk a messziben,
a két nyelv határára tévedettnek
hogy mennyi vagy, ilyen vad áhítat
téged kimondani kevély szeleknek,
a hegytetőknek verni, mint harangot
és súgott szavad hogyan átitat
szikkadt rögöt, idegen szegletet.
Áldott kenyér, senki se szegje meg
tested, ha nincsen száján az ima.

Míg benned éltünk, nem küzdtünk soha
ilyen halálos kétségbeeséssel
éretted – gondtalanul szórtunk széjjel
szivarfüstben vagy körutak során.
Csak hangban hordtunk s nem mindig a mélyben,
a rózsa rózsa volt és lány a lány.
Színültig csordul most minden szavad
és fuldokolnánk szinte a kevésen,
mert álmok, sors és vér árán fakad
és így leszel te a miénk egészen:
szent titkunk s többé nem betűvetés.

És így lesz áldássá az űzetés,
s soha-többé és a nem szabad.
Mert ez az áldás, ez te vagy magad.

szozattv


szozat a tiszta hang nagylaszlo hajóút csillagokutjan palocviltal kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf