Szakál Gábor: Barguzintól a Kerepesi temetőig

A nemzet költője hazatért… ezzel a címmel tartott előadást Morvai Ferenc a Dobos László Irodalmi Társaság meghívására, Kassán a Márai stúdió színpadán közel 50 érdeklődő előtt. A téma már nagyon régen, pontosabban 1997-től foglalkoztatja

a magyar közvéleményt,ugyanis akkor jelent meg egy újsághír, mely szerint megtalálták a szibériai Barguzinban Petőfi Sándor sírját. A kassai érdeklődők között is megoszlottak a vélemények már az előadás előtt arról,hogy valóban a nagy költő földi maradványait sikerült a lelkes szakértői csapatnak hazahozni Barguzinból.

   Mítosz és valóság… ez is lehetett volna az előadás címe. Az iskolai tankönyvekből mi is azt tanulhattuk annakidején, hogy Petőfi a segesvári csatában esett el…, a mai tankönyvek,mint azt az előadásból is megtudhattuk,nagy költőnk eltűnéséről adnak hírt.

Az erről szóló dokumentum gyűjtemény, melyet könyv alakjában osztott szét a megjelentek között az előadó, időrendi sorrendben részletesen foglalkozik a kalandos és olykor viszontagságos kutatás egyes állomásaival,mely a leghitelesebben követi végig a kutatást és a kutatás eredményeit vehemensen ellenzők táborának és a kutató expedíció résztvevőinek egymás elleni küzdelmét az igazságért. Az előadó beszélt azokról a nehézségekről, amelyeket az állami bürokrácia gördített a kutatók elé. Minden tevékenység, ami az ásatásokkal függött össze, bonyolult kérvényezési folyamatnak volt kitéve a körzeti és helyi apparátusoknál. Néha furfangos cselekhez kellett folyamodni, hogy megkapjanak egy-egy engedélyt. A peresztrojka szele Szibériába akkortájt még nem jutott el. Petőfi földi maradványait is úgy kellett kicsempészni, először az Egyesült Államokba, majd onnan kerülhetett haza,az Anyaországba,ahol e temetés napjáig ismeretlen helyen kellett dugdosni. A média félreinformálta a közvéleményt, mondván,hogy a költő temetésére még sem kerül sor. Így a temetés valódi napját is titokban kellett tartani. Ennek ellenére ezrek vonultak 2015. július 17.-én a Kerepesi temetőbe, hogy leróják kegyeletüket a nemzet nagy fia sírjánál. A temetést egésznapos rendezvény előzte meg a Petőfi Emléknapnak nevezett temetési napon a közeli sportcsarnokban, teltház előtt. A bizonyítási eljárás legvégső aktusa 2015 május 22.-én ment végbe, mint hitelesítési és kontrol anyag vételezési eljárás dr. Monori Levente Márk. a Petőfi Bizottság tagjai valamint Petőfi Sándor egyenesági leszármazottainak,rokonainak a jelenlétében,akiktől a kontrol anyag vétel megtörtént. Különben, a Magyarok Világszövetsége által,az amerikai haditengerészet laboratóriumában elkészíttetett szuperpozíció,amellyel a barguzini koponya képét rávetítették az ismert dagerrotípiára,fölöslegessé tesz minden további kutatást. Ahogyan azt Morvai Ferenc is már a bevezetőjében elmondta,a legnagyobb hiba az ellenzők részéről az volt,hogy nem voltak hajlandók ebben a kutató munkában ténylegesen is részt venni,tagadva mindazt, amit a kutatók állítottak és természetesen dokumentumokkal bizonyítottak is. Az érvelések helyett ugyanis nagyon sokáig, pontosabban a temetés napjáig, azaz 2015. július 15.-ig csupán a sárdobálás és az adatok érvelés nélküli cáfolata volt észrevehető a kutatás eredményeit ellenzők részéről. Morvai Ferenc előadása ebből a szempontból nagyon tanulságos,őszinte, mértékadó és hiteles volt. Voltak a nézők között is olyanok,akik ellenérzéssel fogadták már a témát is, „meggyőződvén” az ellenkezőjéről,és árgus szemekkel figyelték az eĺőadó mondanivalóját,lesve,hogy mi is lehet az, amibe majd beleköthetnek. Ez sajnos be is következett,amikor többek között kitért a migráció és azok előidézőinek és propagálóinak tárgyalására,a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság jegyében nyíltan kifejtve személyes véleményét a legégetőbb mai európai kérdésekről. Voltak állítólag páran,akik a kassaiak nevében ezt - teljesen érthetetlenül - sérelmezték és ezért durván medializálták és megbélyegezték Morvai Ferencet, feltehetően azért, hogy feledtessék az addig elmondottakat. Petőfi eszmeisége, szellemi öröksége valamint a „márciusi kiáltvány” 12 pontja sem ezt sugallja......

Petőfi Sándor igenis hazaérkezett, minden kétséget kizáróan. Ezt bizonyítják az eddig megtalált leletek és a lefolytatott szakmai kutatások és kísérletek egyaránt. Akik meg csak mindezt tagadni képesek, magukra vessenek és higgyék továbbra is,hogy Petőfi a segesvári kukoricásban egyszerűen,eltűnt,felszívódott elnyelték a felhők és ezért nem is találhatjuk meg őt többé........felesleges tehát minden tudálékos kísérlet......Petőfi nincs többé......a feledés homályába veszett....... holott Jókai a nagy barát is azt állítja,hogy „mosolyában volt valami démoni, amikor a fogai között láthatóvá vélt egy ferdén nőtt kiugró szemfog „......amit a leletek is bizonyítanak. Petőfi hajtincse sem kerülhetett elő az MTA tulajdonából, mert annak DNA vizsgálata is „terhelő” bizonyíték lehetett volna a tagadók ellen. Az orosz újságokban megjelent versek fordításai, melyekben a Duna folyó nem véletlenül nyer említést sem elegendő bizonyíték a Petőfi földi maradványainak hitelességét tagadók népes táborának.

Viszont a DNS vizsgálatok, amelyeket az egyenesági, jelenleg is még életben lévő hozzátartozóktól szereztek bizonyítják a legkézenfekvőbben, hogy Petőfi földi maradványaihoz nem fér kétség. Ez most már a tudományos alapossággal végzett kutatások végeredménye. Morvai Ferenc megtette hazafias kötelességét. Egy olyan tettet hajtott végre,melyre nem lett volna sem képes sem hajlandó a tagadók táborának egyik tagja sem. De legalább segítették volna munkáját, közreműködtek volna az expedíció sikerében, vagy kudarcában,mert ez lehetett volna kezükben a legbiztosabb és leghitelesebb érv, ha közös munkával sikerül bebizonyítaniuk a földi maradványok hiteltelenségét. Itt nagyon is kilóg a lóláb…

   Kik is lehetnek valójában azok és mi lehet a szándékuk azoknak, akik ennyire vehemensen támadják Petőfi földi maradványainak hitelességét? Kik azok és mi lehet a valódi céljuk azzal, ha elhallgattatjuk Petőfit,ha nem is beszélünk róla....? Miért nincs ínyűkre az a nagyszerű és felemelő tudat, hogy Petőfi Sándor a nemzet nagy költője végre az anyaföldben nyugszik?

   Remélhetőleg egyszer majd a regnáló hatalom jóvoltából az őt megillető helyre, a családi sírboltba kerül elhelyezésre azok mellé, akiket oly nagyon szeretett. Így legyen…!