Németh István: Kiáltás a mélyből
Ki gyújt sírunkon röpke-lángú gyertyát?
Ki fon fejfánkra rózsakoszorút?
– De fárasztón bús sírunkig az út!
Ki tudja, mit mesél nekünk a szellő?
(A szélben Isten nagy hatalma él)
– Sírunk zöldjét meglepte már a dér…
Ki tudja itt, mi milyen tájról jöttünk?
Fejfánkra vésve nincs egy pár írás
– Nevünk csak Isten tudja, senki más…
Ki mondja meg, mikor van a mi esténk?
Hadak dübögnek majd sírunkon át…
– Szél hordja szét hideg hantunk porát…
Ki gyújt sírunk fölött rőt-lángú gyertyát?
Ki fon fejfánkra rózsakoszorút?
– Ama bús estén imádkozzatok
Árva lelkünkért árva magyarok!