Nyirő Józseffel, erről-arról. X. rész

Az Új haza című Nyírő-darab próbája alatt, az elsötétített nézőtéren orozva törünk rá a gyanútlan szerzőre. Nem haragszik, kedvesen, türelmesen mosolyog. Első kérdésünk:

    - Mint legkiválóbb erdélyi magyar írónk, nagy érdeklődéssel várt új darabja bemutatója előtt felkészült-e arra, hogy úton-útfélen kérdésekkel ostromolják az újságírók?

    - Őszintén szólva, nem! – feleli közvetlenül. – Szívesen felelek a hozzám intézett kérdésekre, csak magamról és munkámról nem szeretek nyilatkozni.

    Ravaszul úgy teszünk, mintha nem hallottuk volna utóbbi mondatát, és kíméletlenül feltesszük a második kérdést.

    - Mondjon valamit új darabjáról.

    - Az Új haza tulajdonképpen a Madéfalvi veszedelem című regényem folytatása, s közel kétszáz évvel ezelőtt Moldvába költözött és ott új hazát kereső székelyek sorsáról szól. Problémája: örök, mély, emberi probléma. Lehet-e gyökereitől elszakítva idegen földbe ültetni, áttelepíteni nemzeteket? Lehet-e elhagyni és elfelejteni azt földet, amelyből vétettünk? Vagy minden szenvedésen, megpróbáltatáson ki kell tartanunk azon a földön, ahová az Isten akarata rendelt bennünket, mert „…a nagy világon e kívül nincsen számodra hely….”?

    Finom, markáns vonásain nem látszik töprengés. Magában ezt a kérdést eldöntötte. Saját küzdelmes sorsa, megpróbáltatásokkal teli élete, csodálatosan szép írásai mind ezt bizonyítják. Maradni. Vállalni a nehezebbik részt, nem felejteni és remélni!

    Másra terelődik a szó. Elmeséli, hogy feleségével érkezett új darabjának bemutatójára, és pár napot szándékozik tölteni Budapesten. Büszkeséggel beszél gyermekeiről, a fiáról, aki már orvostanhallgató és leányairól, akik szívesen jöttek volna a magyar fővárosba, ha körülményeik engedik.

    - Kérem, okvetlenül írja meg – kér búcsúzáskor –, hogy meleg hálával és őszinte köszönettel tartozom a Nemzeti Színház színészeinek, akik művészi tökéletességgel valósították meg elképzeléseimet.

    Ahogy magas, szikár alakja eltűnik a Rákóczi út forgatagában, eszünkbe jut sok regénye, darabja, novellája, amelyekben erdélyi testvéreink szívedobogása lüktet, az a csodálatos varázs, ami az erdélyi havasokból árad, az a megmagyarázhatatlan vonzerő, mi ebben a szóban rejlik: Erdély!

    A folyosón siető Jávor Pált is elcsípjük. Ő játssza az Új haza férfi főszerepét. A szokott módon kezdjük:

    - Mondjon pár szót…

    - …a szerepemről? – egészítette ki kérdésemet. – Nagyon közel áll hozzám lelkileg ez a szerep, annál is inkább, mert anyai részről félig magam is székely vagyok. Az 1760-as években Moldvába menekült több száz erdélyi család sorsa nem egyedülálló eset. A történelem újra meg újra megismétlődik. Pár száz év múlva, gyakran már évtizedek múlva, ugyanazok az események, más körülmények között, ugyanannak a nemzetnek fiaival, lényegében – gyakran sorsszerűen – jelentkeznek. Maga a darab talán a legszebb, legmegrázóbb Nyírő-alkotás. Mint színésznek, nem is lehet szebb ambícióm, mint ezekben játszani!

    Vége a szünetnek, nem illik tovább tartóztatnom a művészt.

    Somogyi Erzsi közeledik.

    - Nagyszerű darab! – lelkesedik. – A mi sorsunkról szól, a székelyekről!

    - ??

    - Igen, igen. Én is székely eredetű vagyok. A családom Székelyföldről származott.

    - Sápadt a művésznő.

    - Igen, mert az őrülési jelenet olyan megrázó lelki élményt jelent nekem, hogy a próba után sem tudom kivonni magam a hatása alól.

    Kezdődik az utolsó felvonás.

    Nyugodt és büszke érzéssel hagyjuk el a színházat: amíg olyan írónk van, mint Nyírő József, addig jó szószólóra bízták a magyar nép lelkét…

In: Konrád Anna: Az eldöntött probléma, Magyarság, 1940. március 9. [XXI. évf. 56. szám], 9. oldal

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf