Harsányi Lajos: Vigília

Hamut hintek ijedt fejemre.
Ráteszek egy kér koszorút.
Megverem rossz fiam: a szívem,
Hogy rátörjenek a borúk.

Virrasztok én már kilenc éjjel.
Kenyéren, buggyadt vízen élek,
Hogy eltávozzék közelemből
Vad kínzóm, a kísértő lélek.

Uram, zokogva levetettem
Aranypiros ruhámat.
Durva daróc borítja testem,
Melyet sebten a nagyböjt rám ad.

Nárduszkenetek illatait
Nagy tölgyfaszekrényembe zárom.
Csípős izsópszag marja szemem
Hogy sok tilos nézésem fájjon.

Patinás korsóm olajából
Esztelen éji szüzek kérnek.
Maradj velem, Uram, maradj,
Hogy ne engedjek – jaj – a vérnek.