Vargha Gyula: A magyar ember

Magyar ember különb ember,
Mint a többi!
Úgy el tudok a fajtámban
Gyönyörködni.
Megfordultam sokfelé már
A világban;
De a legtöbb tisztes arcot
Csak itt láttam.

Becsületre, tisztességre
Nincsen párja.
Azt, mi illik, meg is adja,
El is várja.
Érzi saját méltóságát,
Érzi azt is,
Tekintetes úrnak termett,
Ha paraszt is.

Arca nyílt, de távolködlő
Felhőképpen
Ott borong egy néma árnyék
A szemében,
Mintha folyvást messze nézne,
Messze, messze,
Múlt s jövendő búján, gondján
Révedezne.

Nem szeret szót szaporítni,
Büszkén vallja,
Kár a sok szó, sok beszédnek
Sok az alja,
S azt, amit hall, veszi hosszan
Fontolóra,
Nagyon könnyen nem hajt minden
Szíre-szóra.

Munka közben keze jár csak,
Nem a szája,
Nem is vág ki olyan rendet
Más kaszája,
S vérmezőben, mikor a föld
Sarka rengett,
Senki fia nem vágott oly
Kövér rendet.

De valami gonosz átok
Ül e népen;
Tudja Isten, mi van írva
Sors könyvében.
Elborít a múlt s jövendő
Kétes árnya…
Nem fogy-é el, mint a puszták
Oroszlánja?…

szozattv


szozat a tiszta hang Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf