Sárkány Kálmánné: Megritkult sorok

Szétnézek az Úrnak szent hajlékában,
Melyben összegyűltünk imádkozni ma,
A megszokott képet, hogy tömött sorokban
Ülők ajakáról szálljon fel az ima,

Hiába keresem. – Megritkultak a sorok!    
S a megritkult sorokban leginkább csak aggok,
Fiatal gyermekek, zokogó asszonyok
Összegyűlt tömege borul zsámolyodhoz.

Deli legényeink hol? hát a gondos apák?
Felelni ezekre könnyek nélkül ki tud?
… Hősi csaták után álmukat alusszák –
A többi távol még; haza ugyan hány jut?!

Mint elhagyott fészkét hazavágyó madár,
Fényt hozó napsugárt börtön sötétje hív,
Meglátni övéit oly szívrepesve vár
A távolban küzdő, sokat szenvedő szív.

Hogy hazatérhessen, hogy itt térdelhessen,
Szívének, ki kedves, azzal mondva imát:
Óh, boruljon le lelkünk, bűnbánatos szívvel
Imádkozva kérjük Istennek irgalmát.

                               1916