Ölvedi László: Minek éljek?

Vérem átkos, balga: magyar.
Szívetekbe zuhogni mégis
Mért is akar, mért is akar?

Senkiben sem ég a lángja.
Bolond vagyok, minek élesztem
Éjszakáról éjszakára.

Tiétek az ölelésem,
Hitem, vágyam, dalom és csókom.
S nem kell mégsem, nem kell mégsem.

Én vagyok az örök jajszó,
Én vagyok minden fölszakadt seb,
Piros, lázas és patakzó.

A Halál már szívem tépi.
Minek éljek? hiszen magyar sors:
Szikrát szórni és elégni.