Agyagfalvi Hegyi István: Hej, te szegény Magyarország

A víz partján halászcsárda,
szőlő borul a faágra…
Hűs lugasban vidám zsivaj,
pohárcsengés, asszonykacaj.
…De egyszerre borús csend lett,
vándor kobzos nótát penget,
síró húrok azt zokogják:
„Hej, te szegény Magyarország!”…

A sóhajból szellő támad,
sürgeti a sűrű nádat,
csobban a víz, fut a partnak,
csak a vidám sereg hallgat…
A poharat nem emeli,
könnyel van az most már teli!…
Lement a nap, sötétség lett…
Hej, te szegény magyar élet!