Lendvai István: Magyar rapszódia
Verjed a dobokat, árva tambúr,
verjed a dobokat,
úgy verjed, azt higgyék: kárhozat dobogat,
azt higgyék: világon jégeső kapogat,
úgy verjed: utószor nyúzod a dobodat.
Írva van tambúr:
ki elissza, vége,
csúnya a Halálnak ő sötétsége.
Nagy lakozóknak ebadta torkán
elég az élet. Félhettek, hogy: Orkán,
tisztelhettek: Pöröly, – ha egyszer dobolnak,
girhes okosok, ha ijedten loholnak,
fene nagyúrnak kinyúlott a lába,
kopasz Halál tette vasalt kalodába,
veheted aztán éktelen dobodat,
szél, ha kergeti nyomodat.
Írva van, tambúr:
szagosak a rózsák,
szépek a leányzók, szent is a jóság,
úri vér se kutya, csak győzzed adóját.
Ezt ama nagy kártyás elkeverte rosszul,
mosti szél járása minden jókat hosszúl,
Átilla csodáját füst megette, ládd-é:
veszett egy örökség minden nagyapádé,
ríjjad ezüst Holdnak, ríjjad éjszakának,
amiért nem születtél világzsidajának,
amiért élet nem kell akárhogyan, rongyul,
arany garmadáján jégfejű varangyul,
jobb: végét szakasztod,
jobb is: elalszol, –
mind a csillaglátó pokol felé marsol.
Írva van, tamúr,
rossz Nyugatnak sorsa,
Ördög lett a gazda, ő jött úri sorba.
Mind az öreg füzek alázkodnak földig,
nádak az éjszakát jajzokogva tölik,
mind a régi gyertyák végüket füstölgik.
Verd a dobodat, repedjen a bőre,
verjed világgá temetkezőre.
Hálni mégy urakkal, hálni mégy a jókkal,
téged is a Lélek átkozott el csókkal.
Verd meg öreg strázsa:
hátha lesz belőle!
Úgy verd, mintha hívnál nagy keresztelőre:
bódult édesanyák véres ágyra dűltek,
égrepesztő jajjal hátha fiat szültek?
hátha még nap ébred, hátha templom épül,
mit látja két szemed csontok erdejébül?
Kontasd meg a szélvészt,
most feleljen rája:
meddig ér a földben dúlt magyarok fája?
gyökerét ki tudja, rejtett itatóját,
bomolt éjszakákon nekibíztatóját?
hátha még szökken, pogányul kipattan,
irtott kerekerdőn Nap elé riadtan?
Vallja ki a titkot nagyanyánk Éjfél:
van-e tartóbb kenyér kétségbeesésnél?
Verjed, árva tambúr,
kétmarokra verjed,
elbúsult szívedet tiporva teperjed.
Éjszaka zsindelyén nagy ököl kopogtat, –
ki szakad? mi szakad?
várd el a sorodat,
úgy verjed: Úristen repeszti dobodat.