Herczeg Ferenc: Az „utolsó magyar”

Egy olvasónk az írja nekünk, hogy megütközést és szomorúságot kelt benne két szó, mely elég sűrűn szerepel az újsághírek címei közt. A két szó: az „utolsó magyar”. Egyszer egy erdélyi vármegye utolsó alispánja, másszor egy felvidéki vagy bánsági város utolsó magyar polgármestere haláláról emlékeznek meg a lapok. A levélíró arra kér minket, legyünk figyelemmel erre a két fatális szóra, mely látszólag a jogainkról és földünkről való lemondást hirdeti.

    Anélkül, hogy a dolognak nagyobb fontosságot tulajdonítanánk, meg kell állapítanunk, hogy a levélírónak igaza van; csakugyan jobb, ha elkerüljük a reánknézve kedvezőtlen látszatot. Semmi értelme, hogy egy-egy értelmes hazafi holttestével együtt szimbolikusan sírba fektessünk olyan dolgokat, amelyeknek joguk van a halhatatlansághoz. A városok és vármegyék, amelyeket a polgármesterek és alispánok mellé temetünk, emlékeztetnek az istenszobrokra, melyeket egyiptomi fáraók sírkamráiban találnak.

    Egyébként is azt hisszük, a nemzet jövőjével kapcsolatos kérdésekben nem időszerű és még kevésbé stílszerű az a megadással telt, mélabús őszi hangulat, mely a két szóból kiárad. Jövője csak olyan népnek van, amely rendületlenül hisz a saját jövőjében. Az erős hit maga életerő és cselekedet, a jövő biztosítéka; aki pedig a hitetlenséget és lemondást hirdeti, az öngyilkosság és a halál apostola.

    1860. május 11-ik napján kikötött Marsalában ezer olasz önkéntes, azzal a képtelenül vakmerő szándékkal, hogy meghódítják Szicíliát és Nápolyt. A nápolyi királynak százezer katonája állt fegyverben, olaszok voltak ezek is, azok is, erő és bátorság dolgában alig lehetett köztük különbség, a marsalai ezer mégis elérte célját, meghódította Szicíliát és Nápolyt, mert az ezer ember hitt valamiben, hitt az egységes Olaszországban, a százezer pedig nem hitt semmiben, csak a káplár botjában.

    A nemzetnek tudnia és hinnie kell, hogy a Nagy-Magyarországba vezető út az egyetlen, amelyen járva kimenekülhet mai szorongatott és tűrhetetlen helyzetéből. A revízió gondolata, mivel a nemzetek önrendelkezési jogából és az emberiség ösztönös szabadságszeretetéből indul ki, beleesik az általános emberi haladás útvonalába. Aki a revízió híve, az a világkultúrát szolgálja, aki pedig ellenzője, az a szennyes és ostoba középkor felé akarja visszaigazítani az emberiség óramutatóját.

    Soha még egyetlen etikai értékű érvet nem tudtak felhozni a revízió elmélete ellen. A revízió ellenségeinek csak kétféle argumentumuk van: az igazság elferdítése és az erőszakkal való fenyegetés. A ferdítésekkel szemben föl kell világosítanunk a nemzetközi közvéleményt;a kardcsörtetőkkel szemben pedig arra kell emlékeznünk, hogy eddig még minden imperializmus megtalálta a maga Waterlooját. A beati possidents ezt soha sem tudták, vagy nem akarták elhinni, pedig a világtörténelem minden lapja ellenük bizonyít.

    Ha 1916 előtt II. Vilmos császár jelenlétében egy angol újságíró szóba hozta volna az elzászi kérdést, a császár alkalmasint még élesebb szavakat használt volna, mint Károly román király, midőn a napokban egy angol újságíró előtt a magyar revízióról nyilatkozott. „A határmódosítás tárgyában a vitának még árnyéka sem lehetséges!” – vélekedett Hohenzollern Károly. Hohenzollern Vilmos, aki egy vasból kovácsolt nagyhatalom uralkodója és a világ legkülönb hadseregének ura volt, talán nemcsak a vita árnyéka, hanem a vita árnyékának gondolata ellen is tiltakozott volna.

    Elzász azonban francia lett. A népek és országok sorsát nem az uralkodók szavai, hanem történelmi erők irányítják. Ezek a történelmi erők minket is célhoz fognak vinni; érezzük és látjuk, hogy leheletük a mi vitorláinkat dagasztja. Tehát: Sursum corda! – az „utolsó” jelzőt pedig tartsuk egyelőre fenn zsupánok vagy prefektusok számára.

1936. február

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf