Tárkányi Béla: Boldogasszony anyánk!

Bús szívem elfogúl, könny fakad szemembe,
Midőn Magyarország sorsa jut eszembe.

Nem tudok gondolni szép hazám múltjára,
Hogy meg ne induljon könnyeimnek árja.

S kekkor, mint az elmúlt idők szellemének
Bús hangja, megzendül szívemben az ének,

Mellyel jobb eleink midőn bajba estek,
Az Isten anyjához sírva esedeztek.

Sírva szól az ének: „Boldogasszony Anyánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

Elmentek csatákra, víttak, elvéreztek,
Új hősök szállottak a síkra helyettek.

S míg ők a hazáért véröket ontották,
A családok otthon buzgón imádkozták,

Sírva imádkozták: „Boldogasszony Anyánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

Midőn a bosszús ég legnagyobb csapása,
A pártviszály rontott e szegény hazára:

A jobb érzésűek, kikben sírt a lélek,
Látván, mint üldözik egymást a testvérek,

Fájdalmasan zengék: „Boldogasszony Anyánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

Midőn a jó erkölcs s régi szent szokások
Romlásnak indulván, eljött a nagy átok,

Az elkorcsulás és hitetlenség átka,
Mely a sírt még minden nemzetnek megásta,

Kikben az önzéstől ment honszeretetnek
Szent tüze még lángolt, a nemesebb lelkek,

Szívrendítve zengék: „Boldogasszony Anyánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

És midőn megkondult, miként a halálra
Vált embernek, a végveszély nagy órája,

Midőn napja leszállt, eltűnt a régi fény,
Midőn nem volt segély, nem volt többé remény

Följajdult az ének: „Boldogasszony Anyánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”

Nem tudok gondolni szép hazám sorsára,
Hogy meg ne induljon könnyeimnek árja.

S ekkor, mint az elmúlt idők szellemének
Bús hangja, megzendül szívemben az ének.

Keseregve zengem: „Boldogasszony Anyánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”