Imrek Sámuel: Harcok idején

Nyomor és szenvedés tanyája e világ,
Oly ritkán terem benn’ egy-egy örömvirág,
Oly sokszor megered könnyeinknek árja
S az örömöt a szív hiába is várja.

Ránk borul mostan is a bánatnak alkonya,
Vérzivatarban a magyaroknak hona;
Büszke turulmadár sír fönn a magasban,
A béke galambja vajjon hol, merre van?

Magyarok Istene! szánd meg már népedet,
Szabadság nélkül mely soha meg nem élhet!
Emeld magasra a győzelmi lobogót,
Lengjen diadallal, mint egykor lobogott!

                                   1915