»A XXI. század a Titánok százada lesz, a XXII. pedig az isteneké…«

Ernst Juenger [Gondolatok Ernst Jüngerről]

Február 17-én hunyt el 19 éve Ernst Jünger [*1895. március 29. Heidelberg- †1998. február 17. Riedlingen] prominens huszadik századi német író, akinek irodalmi és politikai sorsa klasszikus szimbóluma mindannak, ami a XX. század európai kultúrájában avangarde, erőteljes és nonkonformista. Az első világháborúban katona, majd utána ismert jelenség- jelenségek szószólójaként lépett fel. Mind a két világháború résztvevője és szemtanúja, az 1920-30-as évek német konzervatív forradalmának egyik fő teoretikusa, a nemzetiszocializmus inspirálója, aki nem sokkal Hitler hatalomra kerülése után eszmei alapon „elpártolt a jobboldaltól”, túlélte a náci totalitárius uralom alatti hivatalos kegyvesztettséget, hogy a győztesek kirekesszék a „nácitlanítási” hadjárat alatt, és aki tehetsége valamint gondolatainak mélysége által le tudta győzni a „demokraták” elfogultságát. Jüngert joggal tartják ma a XX. század jelképének, nem csak a „kiégett generációként”, hanem az „elveszett század” szószólójának is, amelyet áthat a nemzeti élet utolsó szakrális felvillanásainak és a jelenkor technokrata univerzalitás fullasztó profanitásának szenvedélyes és drámai küzdelme.

   Az író filozófusként azonban mindenek előtt tevékenysége korai szakaszában volt jelentős, eközben számos regény, esszé, cikk és novella szerzője. Sokoldalú, változatos, összetett, néha ellentmondásos és paradox. Ebben az első szakaszában főleg a Feuer und Blut [1926] könyvében és Der Arbeiter [1932] című nagyesszéjében helyesen vette észre, hogy Nyugaton a mechanisztikus civilizáció beköszöntével és az első totális háborúkkal kezdődő kort olyan „elementáris” erők felbukkanása jellemzi, amelyek nemcsak materiálisan, hanem spirituálisan is, nemcsak a háború viszontagságaiban, hanem a mechanizált kozmopolita életben is romboló tevékenységet fejtenek ki. Műveinek fő témája azonban mindig ugyanaz: a Munkás – a centrális, majdnem metafizikai szereplő, akinek nyílt és burkolt jelenléte minden munkájában érzékelhető. Nem véletlen, hogy legismertebb és leginkább gondolatgazdag könyvének, amelyet egész életén keresztül szerkesztett és folytonosan átdolgozott, A Munkás a címe. Az Arbeiter, a Munkás mindazon politikai, művészi, intellektuális és filozófiai irányzatok lényegi megtestesítője, amelyek különbözőségük dacára a „konzervatív forradalom” koncepciójában találkoznak. A Munkás a Forradalom főhőse és alanya, egzisztenciális valamint esztétikai tengelye. A modern ember egy különleges típusáról van szó, amely a profán realitás kritikus élményén keresztül, a lélektelen technokrata mechanizmus kellős közepében, a totalitárius háború vagy a pokoli ipari munka vasbeleiben, a huszadik század nihilizmusának centrumában élve, titokzatos sarkpontra lel magában, amely a „semmiség” másik oldalára lendíti, a spontán módon felébredt benső szakralitás elemi ismeretéhez. Jünger Munkása a modern világtól való mérgezettségen keresztül észleli a Pólus sugárzó mozdulatlanságát, az objektivitás kristályhidegségét, amelyben a Tradíció és a Szellem nem mint valami ősrégi jelenik meg, hanem mint Örök, mint örök visszatérés az időtlen Eredetbe. A Munkás nem konzervatív és nem haladó. Nem védelmezője a réginek és nem apologétája az újnak. Ő a Harmadik Hős, [Niekiesch szerint] a harmadik birodalmi hős, az új Titán, akiben a legtraumatikusabb és legmérgezőbb formáiban vett modernizmus legteljesebb koncentrációján keresztül, az ipari és frontális káoszon keresztül különleges transzcendens aspektus nyílik meg, amely metafizikai, heroikus tettre sarkallja. A Munkások – megfosztva a technokrata civilizáció örökségétől – az árkok, a gyárak emberei, „aszfalt nomádok”, akik kihasználják a meghasadt valóság adta lehetőséget, és lelkükben egy, az ipari-burzsoá környezet agresszív természete szerint brutális és objektív nagy lázadás különleges energiáit gyűjtik össze. Ernst Jünger a „totális mozgósítás” politikai-ideológiai koncepciójának megalkotója, amely számos konzervatív forradalmi mozgalom teoretikus és filozófiai alapja lett. A „totális mozgósítás a nemzet általános ébredésének szükségessége” egy új civilizáció építése végett, ahol a társadalmi elidegenedés mélységéből akaratlagosan megszülve, a nemzeti forradalom lángjának hordozói, a Hősök és Titánok állnak majd a középpontban. Elgondolásait nem absztrakt íróasztal melletti spekulációkból, hanem átélt heroikus élményből merítette, amelyből fokozatosan eljutott ahhoz a problémához, hogy az emberi személy létének a nihilizmus és a teljhatalmú gépek korszakában mi is az értelme. Jelszavai a „heroikus realizmus” és az „abszolút személy” etikájának jelszavai voltak. Ám Jünger szerint a tömegek, nemzetek, népek „totális mozgósításának” alapja egy speciális, egyedi egzisztenciális tapasztalás, amely nélkül a Forradalom vagy degenerált materialista formát vesz fel, vagy tehetetlen farizeus konzervatívok élesztik újjá. Jünger műveiben, melyek a „harmadik hős” típusának egész tárházát vonultatják fel, az egzisztenciális aspektus ezért élvez elsőbbséget [Acélzivatarban, Kalandos szív, Márványszirteken, Menekülés az erdőbe, Heliopolis stb.]. Jelentős műve, „A gordiuszi csomó”, a könyv, amely kimondottan Kelet és Nyugat kapcsolatával, mint alapvető történelmi témával foglalkozik, belevéve Európa és Ázsia kapcsolatát, a perzsa háborúk korától napjainkig. Jünger, a harmadik hős a legszélsőségesebb és legveszélyesebb formákat – háborút, miszticizmust, drogokat, erotikát, a pszichikus állapotok határmezsgyéit – felkutatva a belső Forradalom útját járja. Nietzsche megfogalmazása, „ami nem öl meg, az erősebbé tesz”, ez Ernst Jünger irodalmi hitvallása és egyben életfelfogása is. Szereplőihez hasonlóan Ő is békésen pezsgőzget. Az idő vasfoga mindazonáltal nem nyomta rá bélyegét kristálytiszta intellektusára és káprázatos tehetségére.

    A címadó gondolatok egy nagy huszadik századi író, Munkás és Hős, Ernst Jünger kreatív munkájának rövid ám velős összegzését adják.

Források:

Julius Evola: East and west, 1954./2

Hilmar Grundmann: Deutsche Literaturgeschichte für Lehrer. 2001 Stuttgart

Ernst Jünger: Der gordische Knoten, 1953 Frankfurt am Main.

Ernst Jünger: Der Arbeiter. Stuttgart 1982,

Armin Mohler: Die Konservative Revolution in Deutschland 1918-1932, Darmstadt 1989,

összeállította-cspb-

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo