Marconnay Tibor: Világ Páncélja Lenni!

Nem gondolhatok immár önmagamra,
nem tűnhetek el sors sebes folyásán;
nem nézek vissza a letűnt napokra,
sem növekvésemre jövőm dagályán.

Mást ragadtam magamba s mások sorsa
lendít most és nem tarthat vissza sátán,
nincs kedv merülni léha mámorokba
az ember roppant tereit belátván.

Hatalmasabb e jó, mint mind a rémek,
mihelyt páncélnak sem kellek magamnak
s ezzel minden koron túl élet.

Isten kezében vagyok boldog Eszköz,
világ páncélja a vak emberek közt,
kiket nem sejtett örvények ragadnak.

                                                   1925