Túrmezei Erzsébet: Imádság a februári tavaszban

Amikor ablakom előtt
már hóvirágok harangoznak,
kis májvirágok kéklenek,
s a cseresznyefa rügyei
mind kipattanni készek,
látod, Atyám, hogy a korai,
februári tavaszban
rügyekre, virágokra
milyen féltő szeretettel nézek.

Hiszen ha őket
óvó kezeddel be nem takarod,
mindent letarolhatnak
hirtelen, kemény fagyok.

S akkor nem fakad rügyekből virág,
és gyümölcs sem terem.

Takard be rügyeinket és virágainkat
ebben a februári tavaszban,
irgalmas Istenem!

Drága emberrügyecskékre is
ilyen féltő szeretettel nézek.

Te takard be őket óvó kezeddel,
ha közelednek fagyok, ártó vészek!

S ha egyházam fáján rügyek fakadnak
és magyar népedén, Uram,
tudom, Teneked azok a rügyek
sokkal drágábbak, mint nekem,
hiszen a Te irgalmas szívednek
minden rügyre féltő gondja van!

Hogy majd virággá nyíljanak,
virágokból gyümölcsök érjenek,
fagyok és vészek ne árthassanak,
takard be kegyelmes kezeddel
a drága kis rügyeket, Istenem!

                                                       1989