Dalmady Győző: Csak magyarok legyünk!

A világon, melyben nekünk
Egy kis helyünk jutott,
Küzdelemmel kell töltenünk
Az éjet és napot.
De jöjjön bár még több s nagyobb
Zivatar ellenünk,
Megállunk a vészek között,
Csak magyarok legyünk!

Küzdeni az áradattal
A hajónak nehéz,
De a kemény kősziklának
Csak játék az egész.
Ezer évnek kőszikláján
Mi árthasson nekünk?
A földingás sem ingat meg,
Csak magyarok legyünk!

Voltak idők, hogy a magyart
Elhagyta a remény,
A hullámok százezrei
Összecsaptak fején.
És a nemzet feltámadott,
Valahányszor letűnt!
Valami nagy erő tart fenn –
Csak magyarok legyünk!

Ki mondja azt, hogy a magyar
Már csak a múltban él?
Rémítő a halott arca,
Ki sírjából kikél!
A lelkeknek órájuk van,
Alusznak, míg nem üt.
A sír nincs jól letapodva –
Csak magyarok legyünk!

Leróva a régi bűnök,
Az átok engedett,
Pártszenvedély lecsillapul,
Győz a honszeretet,
Egy érzelem, egy gondolat
Hevíti kebelünk!
A jövőtől nem félhetünk:
Csak magyarok legyünk!

Ezer éve, hogy itt lakunk
És a magyar, magyar,
Orkánokkal harcolának,
Kiket e föld takar.
A viharok érkezése
Nem új immár nekünk:
A pokollal birkózhatunk,
Csak magyarok legyünk!