Papmacska - Péter Erika gyerekzetei márciusra

A tavaszt váró napocska

Képzeld, mit láttam a minap,  
gargarizált reggel a nap,
s hogy mosolya fehér legyen,
fogat mosott egy hóhegyen.

Téli göncét kilötykölte,
felhőhabba gyömöszölte,
kiterítette a fákra,
így a tavaszt tisztán várja.

Esőkergető

Tutyimutyi kikelet,
minden nap csak pityereg.
Buta tavasz hibázott,
reszketnek a virágok.

Cinke, gólya didereg,
a fecske sem csicsereg.
Borzongnak a falombok,
ti is biztos nyafogtok.

Keressünk egy esernyőt,
kergessük el az esőt!
Énekeljük: „Süss fel Nap!”
s szebb idő lesz, mint tegnap.

Sándor, József, Benedek meséje

Márciusi zsákbamacska
Sándor, József neve-napja.
Utánuk jön Benedek
s ha ő sem hoz meleget,
megvan annak az oka!
Erről szól e fabula.

Szent Péter rég, zsákba kötve
meleget küldött a földre.
A csomagot Sándor vitte,
de nehezebb volt, mint hitte!
– Hű, meg ha! – így lihegett,
így vitte a meleget.

Pihegett és szuszogott
míg a Tejútig jutott.
Talált ott egy olcsó kocsmát
s lecsüccsent, hogy oltsa szomját.
Letette a meleget,
aztán ott feledkezett.

Szent Péter csak várta-várta,
célba ér-e végre zsákja.
Szalasztotta Józsefet
nézze, hol tart a meleg?
De tervéből nem lett semmi:
ketten kezdtek inni, enni.

Ugyanígy járt Benedekkel.
Nem haladtak a meleggel.
Addig ittak a cimborák,
kiitták a kocsma borát.
Péter ekkor hívta Mátyást.
Bosszantotta a lazsálás.

– Ami sok, az most már sok!
Mátyás fogd a korbácsot,
s ha nem indul el semelyik,
csihi-puhi jár nekik! –
Sándor, József, Benedek,
ivott éppen eleget.

Megijedtek Mátyástól,
de főleg a korbácstól.
A meleget kicsit nyögve
vitték, cipelték a földre.
Azóta mindenki tudja:
jön a meleg márciusra!

Tavasz-biztató

Tavasz, tavasz,
te nagy ravasz,
egyre gyűlik
rád a panasz!

Két évszak közt
el vagy nyomva;
a tél után nyár
áll sorba.

Hosszabb a tél,
mint a Duna,
ha nem eszi
meg a kutya!

A hideget
elkergetjük,
őszig hűtő-
gépbe tesszük.

Hajrá tavasz,
siess ide,
te légy az év
legszebbike!

A barifejű kiscsikó

Két napos csak a kiscsikó,
mégis majdnem ötven kiló.
Vékony lába rogyadozik,
bár óránkét hatszor szopik.

Nagy fején a sörény bodros,
alig hasonlít a lóhoz.
Ha levedlik pehelyszőre,
meglásd szép mén lesz belőle!