Bányai Tamás: Isten éppen félrenézett

Bányai Tamás huszonhat éves koráig a főváros 13. kerületében, Újlipótvárosban élt. Íróként szívesen választ témát és helyszínt, innen Újlipótvárosból, ahova gyakran visszatér Észak-Karolinából. Úri negyed: történetek Újlipóciából című kötete e városrész egykori,1950-1960-as évekbeli életéből merített valós és az írói fantázia által teremtett események művészi ábrázolása. Az Újlipócia név, a városrész beceneve, melyet az ott lakók alkottak és használnak. Valamennyi írás cselekménye fiatal fiúk, srácok sorsa körül bonyolódik, mégsem gyermekkönyvként olvassuk a kötetet. A gyermekszereplők bandázásainak, csínytevéseinek, sőt vagánykodásának és barátkozásának színhelye, a Duna-part, a Pozsonyi út, a Dráva utca, a Szent István tér és környéke, egyúttal Bányai Tamás gyermek- és ifjúkorának színtere is. Az önéletrajzi elemekkel is átszőtt írások főként a Rákosi-korszakban játszódnak, amely olyan időszaka történelmünknek, amikor a politikai hatalom félelemben tartotta a családokat. Közvetlenül vagy közvetve, de a gyerekek életébe is beleavatkozott, vagy a beavatkozásra lehetőséget adott. Erről szól a címadó novella, az Úri negyed, amely megrázó rajza egy apátlan, félig német származású fiú életének, és hű ábrázolása az ötvenes évek légkörének. A történetben, a fiúval és anyjával egy lakásban élő, korlátolt és számító társbérlők, a sokat tapasztalt és melegszívű asszony, Plangár mama határozott tiltakozása ellenére, a fiú édesanyjának betegségét kihasználva döntenek, dönthetnek a fiú állami gondozásba adásáról azért, hogy megszerezzék maguknak az újlipótvárosi Palatinus házak egyikében lévő, egykori polgári lakást...   Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=19860

Hungarovox Kiadó 2015