Id. J. H. Rosny: RACHEL ÉS A SZERELEM

„A szabadkőművesek és az emberi jogok harcosai önként kenik szemükre azt a fecskeváladékot, mely megvakította Tóbiást. Gyávaság észre nem venni, hogy a zsidók diadalmaskodtak; hogy gyűlölnek bennünket és beteges gyönyörrel állnak bosszút a franciákon, akik a gettót és a sárga sapkát juttatták nekik!
— Én akkor sem dobnék rájuk követ — jegyezte meg Gresyl. — A sok évszázados üldözés talán csak megérdemel egy kis megtorlást. De a valóság az, hogy ők nem is gondolnak erre, mert okosabb dolgon törik a fejüket.
— Igen, a meggazdagodáson! — felelt Sully. — Ami egyébként már célhoz is vezeti őket. Üres szavakat papolsz itt nekem! Ha nem is gondolnak rá, a gondolatnál erősebb ösztön vezérli őket.
— Hagyjunk fel a gyűlölködéssel, ők majd felednek. Egyebet sem akarnak, mint eltűnni a tömegben.
— És elvenni tőlünk a levegőt is! Ne gazdagodjanak tovább, mi sem gyűlöljük őket akkor!
— Nem tudnak már leszokni róla — szólt közbe komolyan Montbard. — A folyó sem fordulhat vissza medrében. Tizenöt évszázadon át mindentől eltiltották őket, csak éppen a legkörmönfontabb uzsorától és zugkereskedelemtől nem. Így aztán erre adták magukat. Amikor a pénz lett a világ ura hatalmuk elemi erővel robbant ki. Még ha kívánnák, sem tudnának most már lemondani a meggazdagodás vágyáról. Akaratuknál erősebb képességek kényszerítik őket rá!”

        (Részlet a regényből)

Szabad Szellem – Magyar Kultúra Alapítvány, 2019