Csata Ernő: Székelyföldem

A szerző előszava:
 
Az én Székelyföldem független és szabad, területe a szívem határain belül van, ahova csak azok léphetnek be, akik tetteikkel kiérdemelték a megbecsülést és lábnyomaiktól nem sorvad el a táj. Erre a földre – idegenek által bizonyítottan – több ezer éves telekkönyvem van a tatárlaki agyagkorongok révén, amelyeken három rovásjel is igazolja tagadhatatlan személyazonosságunkat és legfőképpen azt, hogy már akkor, 7000 évvel ezelőtt, a mainál tökéletesebb betűink és írásunk volt, minden rosszindulatú híresztelés ellenére, amivel próbálják egyesek lejáratni és lekicsinyíteni a múltunkat. A székely rovás vagy a mai rovásjelírás jelei tökéletes összhangban vannak a kiejtett hangokkal, azaz minden általunk kiejtett hangnak a rögzítésére külön jelünk van, ami a ma használatos írásunkról nem mondható el. A székely rovás jelei egymástól különbözőek és a mindennapi létezés eszköztárának szimbólumokká lényegült másai.
A ma használatos írásunknak nincsen külön jele minden kiejtett hang rögzítésére: az á betű nem más, mint egy ékezetes a, vagy a cs betű egy c és egy s összekapcsolása, és sorolhatnánk az ehhez hasonló betűket: é, gy, í, ly, ny, ó, ö, ő, sz, ty, ú, ü, ű, zs. Az ábécénk betűinek majdnem a fele segédjelekből van összetákolva, ennyit fejlődött (vissza) a híres írásbeliségünk.  
A székelység, mint bármely nemzet, rendelkezik: földrajzi területtel, sajátos írással, himnusszal, zászlóval, nemzeti viselettel, székely kapuval és van Székely Miatyánkja is. 

Székelyföldem 

A végtelen magasban,  
mégis mélyen,
valahol szívem határán belül van
a Székelyföldem:
ahonnan agyagkorongok
rovásjele üzen,
ahol több ezer éves a telekkönyvem,
ahol a madár sem jár
és ritkán van nyár,
ahova jönni csak annak szabad,
akinek lábnyomától a táj el nem sorvad, akitől nem kapok pofonokat,
sem véres koponyahasogatásokat,
ahol Szárazajta csupán riasztó álom,
amitől nyugalmam
az ágyban sem találom.

Tanulmánykötet, Juventus Kiadó, 2017