Czipott György: LEJÁRT SZAVATOSSÁGÚ JELEN

Én még látom és élem a virtuális világ helyett azt a valódit, ami emberré teszi az embert.
És szeretek olyasvalamit olvasni, ami emberré teszi az embert.
Még ha fáj is. Az is emberré teszi az embert.
Czipott György emberré teszi magát, s mert ezt teszi, emberré teszi olvasóját is.
Persze semmi sem kötelező. Holnaptól betiltják a kéket, s három nemzedék múltán már senki nem is emlékszik, milyen volt. A tenger sárga, az ég piros, mi bajunk lehet?
Amit elvesztünk, soha nem kapjuk vissza.
De ha lemondunk valamiről, ami többé tesz bennünket: örökre bánni fogjuk.
Szóljon a mindennapos szépvagyte dajdaj, én Czipott-tal mondom: emberürüléket hajigálnak egymásra gyarmatáruvigécek. És persze nem kell ezzel szembesülni, miért is kéne.
Gyermekként varázslónak képzeltem a költőket: hosszú, arannyal beszórt fekete köntösük lobog a szélben, miközben a csillagokat vezénylik egy hegy ormáról…
Aztán hogy a csillagok hagyják-e vezényelni magukat, azt csak a garabonciások tudják.
Hogy hagyja-e a kék, hogy bármilyen más színné változtassák, azt csak a kék tudja.
Mindenesetre Czipott György ott áll a hegy ormán, és vezényli, inti, karmestereli a csillagokat.

Deák Mór

HAJDU-VINPRESS Kiadó, 2018