Szilágyi Márton: Hagyománytörések

Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról

Ez a kötet az 1840-es évek magyar irodalmának szentelt tanulmányokat tartalmaz. Vajon indokolja-e valami, amikor egy tanulmánykötet egyetlen évtizedet akar megvilágítani, hogy éppen ezt válassza? Vagy itt csak néhány nagy alkotó (Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Kisfaludy Sándor) vonzásáról van szó, s voltaképp véletlen, hogy pályafutásukból épp a közös időszaknak tekinthető periódust mutatják fel ezek az elemzések?
Ez mégsem csupán véletlen. Az egyes tanulmányokat ugyanis összeköti egy olyan szemlélet is, amely a művek körül érzékelt kontextusról akar számot adni. Az 1840-es évek hitek és válságok egymást váltó, izgalmas időszaka, amely a haza és az emberiség fönnmaradásának vagy pusztulásának vízióival viaskodott, s amely a készen kapott és szűkösnek érzett hazai irodalmi tradíciót óriási erőfeszítéssel és kreativitással próbálta megújítani. Az évtized fontos irodalmi szövegei talán épp azért tűnnek olyan megkapónak és erőteljesnek, mert ezek a dilemmák megszenvedett formában, téttel rendelkező lehetőségként mutatkoznak meg bennük. A kötetbe foglalt tanulmányok szövegelemzései ennek a befogadói tapasztalatát is megpróbálták rögzíteni és értelmezni.
Szilágyi Márton 1965-ben született Gyulán. Irodalomtörténész, az ELTE Bölcsészettudományi Karán a XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője.