Feketéné Fábián Magda: Hazám
Ez a szó, hogy „Hazám”
Oly árva, de kedves nekem;
Szeretném, ha magadhoz ölelnél,
S tájaidon nyughatna szemem.
Igaz, eljöttem Tőled,
S árván hagytalak Téged ott,
De ígérem, mindig hű leszek
És lélekben Veled maradok.
Ha majd egyszer szabad leszel
És láthatlak újra én;
Megszűnsz árvának lenni,
Most kifosztott és szegény.
Mi élünk, ahogy lehet
Idegenben: bú, bánat között;
De örömkönnyet sírnék én
A szabad magyar föld fölött.
Százezrek voltak, kik
Vérüket ontották Érted ott;
S mi fájó büszkeséggel mondjuk,
Hogy történelmünk sírokat ásatott.