Czipott György: Enyészet hava

ránovemberedik
lőtt szemre az élet,
helyedről kitanít:
néznél bár, sose láss!
rablót illet idő –
hisz mindig azé lett –,
kavar nyálas ködöt
fess hazaárulás.

    Csak most még akarni! Úgyis vérünk áztat
    itt múltat – és jövőt! Szélbe föl a zászlat!

reánkfeszítették
itt Istent és Fiát.
hiába seregelt,
ninccsé fonnyad a sok,
vérünkön játszottak
új demokráciát
hites pénzváltók és
jó galambárusok.

    Csak akarni most még, szélbe, föl a zászlat...
    Itt múltat és jövőt úgyis vérünk áztat...