Varga Rudolf: KI ANGYAL? KI ÖRDÖG?

Fogcsikorgató.
Fogcsikorgató nyár.
Gyermekasszonyarcod
kelő hold, vállad
fölött albuminpapíron
csillannak kollódiumcsillagok,
mindenség
legszebb csillagai, Veronkám,
fénylenyomat ezüstszemcsék
porladnak halványuló fotográfián.
Endre, a kedvenc áldás
még hasadban lubickol,
gémlábú széken
másik fiúgyerek,
cipője talpa kacskán
égnek áll,
ő a keresztapám,
odébb édesanyám
néz a semmibe,
valamit ottan nagyon,
nagyon lát,
balkezedről lovaglóustor,
tokjába
bújt szablya,
meg aki tartja,
isten katonája,
a távolbameredőszemű
huszár.
Én is, én is
ott vagyok, csak,
csak sehol sem látszom,
pedig a kép bal
sarkában,
ki nem nőtt
káposztalevelek
kupolája alól már
ott mászok,
csimpaszkodok, higanygőzből
ott kapaszkodok ki, ki, felfelé
egy homályos
nitrátfűszálon.
Fodros rékliden
két kicsi szárny.
Ki angyal? ki ördög?
válaszolj
Varga Veron!
Világ.
Végtelen világ.
Világ a háború.
Végtelen háború a világ.
Ki angyal? ki ördög?
mindkettő és egy sem.
Fogcsikorgató.
Fogcsikorgató nyár.
Örök a pillanat.
A pillanat örök.
Fogcsikorgató.
Fogcsikorgató nyár.