Sziklay Ferenc: Minek találkozunk?
Minek találkozunk
Elröppenő rövidke pillanatra
Ha vágyaimnak az öröklét
Tűnő villámsugár?
Minek találkozunk,
Ha lát ezer kíváncsi ember,
S szeretnék lenni egymagam
Egész világ, hogy mindenik szememmel
Csak Téged nézzelek?
Minek találkozunk?
Felzaklatod halott nyugalmam
S viharzó lelkem még soká
Harsog, mint a tenger verése,
Ha már el is pihent a szél!
Minek találkozunk?
A vak törődés meddő éjjelében,
Hogy gyújts egy csillogó sugárt,
Hogy áldjalak, miként a harmat
A reggeli napot, amely
Megváltja a sötéttől,
Megváltja és – fölissza!