Gavallér János: Demokratikus kereszténység

Nem vagyok se vörös, se fehér
besorozott közlegény.
Asszony szült, direkt, most embernek;
tükröm legyen szemetek!
Akaratom, hitem és vágyam;
mint gyermek, kiabáljak!
Ordítozzak a nagyvilágra:
Élet él, testruhámban!
Életem, mint másban, érzés;
halk, ölelő megérzés.
Érzem, ha fáj! Ha bút fú a szél,
és ha derű terül szét
- háló alatt a hal ficánkol-,
szennyárnyban haza s otthon!
Ide születtem mégis-mégis,
akarta tán az ég is.
S nyakatekert suhanc párt-okok,
- mert a zseb mélyen ego-,
összepréselik lélektestem:
Rossz és rossz között döntsek!
Nevetséges hazugság-újság,
hogy csak így, csak így lehet!
Hogy már szívében rossz az ember,
hogy nekem több falat kell,
s ha nem suhint csontig az ostor,
eldob a „szentkolostor”!

2016.07.14.