Demjén Miklós: Csikósének

Szép csikóim
égi réten
– harminchárom
ékességem –

versenyt futnak
az Idővel,
hátukon a
szeretőmmel.

Patájukon
csillagpatkó,
gondjaimat
széttaposó.

Eddig űztem
délibábot,
szívemen a
Nap virágzott.

Tarsolyomban
aprópénzzel
alkudtam a
szerencsével.

Bor tüzébe
menekültem,
lángjai közt
majd elégtem…

Szép csikóim
égi réten
legelésznek
a holdfényben.

Én a réten
rendet vágok,
hosszú az út:
nekivágok!