Borsodi Ferenc: Rendez-vous a Dunával

Szlavóniában tegnap este hatkor
A Duna várt. Én siettem oda.
Nyugat felé volt nagy hadakozásom,
Oly jól esett, hogy vár öreg barátom,
Tán megvigasztal örök mosolya.

A vonat vitt s én egyre lázasabban
És boldogabban lestem a Dunát.
(Akármi úton is kellene járni,
Valamit mindig lázasan kell várni,
Ha vágtatunk s lét mezőin át.)

Szlavóniában tegnap este hatkor
Előbukkant a jó, öreg Duna.
A lenyugvó nap megcsillámlott benne,
Mintha ékszerrel cicomázott lenne
És oly főúri, kényelmes, tunya.

Egy kissé fájt, hogy gúnyosan mosolygott,
Mikor panaszra nyílott meg a szám.
De ha ő így néz erre a világra,
Bizonyos, hogy neki van igazsága.
Ki tehet túl a bölcs, öreg Dunán!

Egy percig én is gúnnyal méregettem
Éltem folyásán túl a partokat.
De aztán lomja sok mogorva fának
Elébe állt a bölcs, öreg Dunának
És vele tűnt e könnyű hangulat.