Darvas János: Fekete-lovag

Megnyúlt a dolgok árnya,
Nő az este homálya,
Jő az alkonyat.
Most indul el útjára
Az éjszaka királya, a
Fekete-lovag.

Az égig nyúlt az árnya,
Eget borít a szárnya,
Viszik köd-lovak.
A palástját kitárja
Az egész nagy világra a
Fekete-lovag.

Jaj és könny hull utána,
Jogara a kaszája,
Útja: hódolat.
Szívekre lép patája,
Szíveket nem sajnálja a
Fekete-lovag.

Mindenki féli, várja,
Mindenkinek rém-álma,
Jaj és iszonyat.
Jaj annak, ki meglátja,
Meghal, akit meglát a
Fekete-lovag.