Negyedi Szabó Margit: Bíztatás

Kötözz sebet, fakassz hitet, reményt.
Szeress embert, jót, rosszat egyaránt.
Becsüld, ha gazdag, lásd meg a szegényt,
Közöttük járj égi angyal gyanánt!

Ha mást mosolyogni látsz, örülj azon.
Vigasztald meg, akinek könnye hull.
Feledd a bút, ha boldogul a hon,
De sírj, ha látod, napja alkonyul.

Amit beszélsz, értelmet önts bele,
De ott ne szólj, ahol szükségtelen.
Ne légy hiú, nagyravágy ne bántson,
Ne tévesszen meg a pompa és a fény.

Mi nőt ékesít, nem arany, nem bársony,
De égi kincs, egy titkos érzemény.
Olyan a nő, milyennek ég alkotá,
Minő pedig e földön oly kevés,
Mivelhogy sok letörve hull alá.
Azért sokszor gyászos az ébredés.

Így látom én lelkemnek álmain
A nőt, kit ég küldött a földre le.
Ha küzd a férfi s éje-napja kín,
Légy te a sírig áldó szelleme!

Ilyen légy te, ezek közül való,
Jövőd akkor mindig derűs leszen.
Mit álmodtál, meghozza a való
És járni fogsz virágos tereken.

A nő e képe égből egy darab.
Ha ezt így érzed, mosolyogva menj.
Habár utad tövisek közt halad,
Követni fog és veled lesz a menny!