Farcádi Sándor: Új élet kezdetén
Nyílzápor, kopja, kard, acéleső –
Kivettük dúsan mindenből a részünk!
Egyetlen, késő húnsziget. – kicsiny
Népem – úgy-e azért mégis megélünk?!
Sorsunk kiritkult, zászlónk rongy ugyan;
Az éjünk is süket s a nappalunk vak –
Sebaj! – csakhogy meg tudtuk tartani
Ezer poklon keresztül is magunkat!
Az Úr valamit akarhat velünk,
Hogy néprostáján át nem ejtett közbe.
E szent kegy szent hitét a csüggedés
– Vigyázzunk hát – tovább ne törje össze!
Ez legyen a mi léleklendítőnk,
És sok sebünkre istenküldte balzsam;
Csodás ír, melytől lóra kap a holt,
S ajkán a hajrá ismét égre harsan!
Vihar jár még a székely ormokon,
S új vész lobbanthat lármafát előttünk,
De érzem, ha e hitben indulunk
Együttes életszárnyalásra: – győzünk!