Büki Attila: VILÁGÍTS FENSÉGES CSILLAG

világíts fenséges csillag
betűbokraimra
fényesítsd jeleit
árva ágaimnak
fényesítsd levelét
a sírba hullónak

világíts fenséges csillag
mert színeim sötét
üveglapra hullnak
s bezárja karcait
féltett titkaimnak
az elbúcsúzó nap

világíts fenséges csillag
ha mártom ecsetem
rőt és kék színekbe
s ázik a papírlap
akár a Golgotán
teste megváltónknak

világíts fenséges csillag
hogy az ember űzött
földi sorsát látva
meg ne riadjon
te látod mily szegény.
gyámolítsd a lelkét

világíts fenséges csillag
betűbokraimra
fényesítsd jeleit
árva ágaimnak
fényesítsd levelét
a sírba hullónak