Kelembéri Sándor: Magyarok a rádió előtt
Arcuk szikkadt, csontos, tatár koponya,
a lábuk csoszogva, nehézkesen lépdel.
Baktatnak az utcán némán, komoran,
szemük parázsa a messzeségbe néz el.
Egy boltajtóból rádió hallik szét:
baktató magyarok szótlanul megállnak,
s szomjasan hallgatják a szót, a zenét. –
Egy püspök szól Pesten a mai vasárnap.
Előbb hallgatják, majd fölcsillan hittel
a zsoltár, hogy erős várunk nekünk Isten,
a rádióval együtt énekelik.
Aztán elhal a szó, véget ér az ének:
szomorú magyarok némán összenéznek,
és tovább ballagnak lassan, csöndesen …
1941