Fülöp Kálmán: Angyalok keresnek, Gyúlnak tüzek, Vad szélfuvásban
Angyalok keresnek
Megszólítanak a
harangok,kérnek
hívnak, mert szeretnek.
Éget a hang
az éter rezgésén
elér hozzád-
angyalok keresnek.
Arcuk a láthatatlan
tűz,amely belobban
a nedves szempillák mögé-
vérkeringésed forró
zuhatagában
vissza nem térő
simogatás a nyár,
amely a harangütők
kendőzött bronz-sóhajában
egy kedves szóra,
érintésre vár.
Gyúlnak tüzek
Gyúlnak tüzek,a szív világol
s friss hajnalok fakó szeméből
harmat-hű álmot csiráz a távol
s kiszáll a rongyos,néma éjből.
Hinni tanít,és várni újat
rűgybomlásból más élet lázát,
amelyet megígért a holnap-
tavaszba bomló fények álmát.
S a pernyeszitálás mosolyában
az ígéret már ott ragyog:
fakó –zöld napjaim arcára
kottázza már a dallamot.
Vad szélfuvásban
Vad szélfúvásban
csupaszul a tér
levélkupacok
rejtik a valót
elagg a föld
a szédítő magány
s az ég karéján
felnevet a Hold.
és nem bánt már
a folytonos zuhanás
az érkezés
szemedben hajt rügyet
mint lelkedben
a sápadt naplemente
tűz-mosolyával
gyújt reménytüzet.