Czipott György: Tavaszvíz

nincs menedék.
hiába nyáladznak bánatot
faggyas fellegkocsonyák,
beléjük zápult minden idő,
semmi már sárral becstelen –
vásárkomédiában kereszthalál…,
férgedt vanban hát nem lehet;
küllőtlen abroncsokkal
karikáznak félvak sápkórosok,
másnapos mindenható hiába is
símogatja viola szelekkel
fölpirosló arcukat, mégis…, mégis
milyen teremtésbe menekülne
sikongó evesvérvádak elől?
kezdetlen kezdettől mondatott:
bétemült minden csillagmenedék…
…akárha kékfestő kötényű leányka.
holttányílt lehetőséget ringat
árokbaposhadt
tavaszvíz.