Deák Mór: ÁTOK

üres minden éléskamra
szavad nem szól a szavamra
nemet mondtunk a tavaszra
tárva-nyitva a szívkamra
 
fekete a szemed gödre
kedvesedet eltemette
meggörnyedten állsz fölötte
tükrödet megrepesztette
 
ereidet tapogatta
amije volt neked adta
amije nem azt is vele
a szerelem szerelmese
 
milyen ennyire kifosztva
mennyire száraz a torka
mennyire száraz a szeme
óceánok halnak bele
 
de csak álljon magányosan
az aminek értelme van
amíg végre valahára
földre veri saját átka