Deák Mór: GARDRÓB
Túl sok az átöltözés.
A vidámság gúnyáját
levetettem, de ez a temetői
fekete öltöny
is szorít néhanap.
Mit kéne felvennem?
Palástot,
hímzett csillagokkal?
Vagy azt a hosszúhajú
nagykabátot, aminek
a belső zsebe
tele volt szerelemmel?
Be van zsákolva az idő,
molyok repkednek körülötte,
s a legjobb zakóm
szívtájon foszladozik.
Klottgatyában kéne
átrúgnom magam az életen,
s örülni a többiek örömének,
de mindenki melegítőben van,
mindegyik más színű
és engem nem választottak be
egyetlen csapatba sem.
A rikító ingeket
hordják mások,
s a hírekkel
teletetovált hétköznapok
sem üzennek nekem semmit,
egymás mellé teszem hát cipőimet,
beléjük zoknit,
és az élére hajtogatott nadrág
meg a kétsoros zakó mellé
egy vállfára én is
beakasztom magam.