Szózat Antológia – a webújság tíz évéből

Szózat ANTOLÓGIA borító1

 

Fene tudja hogyan van az, ha Magyarország határának közelébe érek, mindig elfog valami zizegés. Agyamban fantomfájásként sajog annak a kétszázharminckétezer négyzetkilométernek a hiánya, amivel az újvilágrendetlenség, az úgynevezett háttérerők férgei megrövidítették országunkat. Úgy vélem, a trianoni határok nem határok, hanem nem gyógyuló sebek a haza testén, lelkén, melyet minden hazáját szerető ember érez. Én a személyesen megélt élményemet osztom meg az olvasóval.
Vagy húsz évvel ezelőtt egy jellegtelen kőfal előtt toporogtam a verőfényben. Vacogtam. Rázott a hideg. Pedig hétágra sütött a nap. Ott álltam a versailles-i kastély kapujánál. Odabent a füvön birkanyáj legelt. Megbénult a lábam? Megmakacsolta magát? Mintha sokkot kaptam volna, nem tudtam belépni a pokol konyhájába, ahol a páholyok hóhérai végrehajtották régóta dédelgetett tervüket, és feltrancsírozták hazánkat.
Talán éppen június negyedikén, az ítélet napján álltam a kőfal előtt. Feleségem csak nézett, mi van velem. Nem tudtam végigmenni az ötvenkét méteres folyosón a Nagy-Trianon palotában. Képtelen voltam belépni a vesztőhelyre, a diktátum aláírásának helyszínére.
Meggyőződésem, hogy nincs vége az ügynek. Szerintem mindenki tudja, hogy nincs vége. Ezerkilencszázkilencvenegyben, amikor megszűnt Csehszlovákia, érvényét vesztette a diktátum is. Kilencvenkettő január elsejétől a magyarságnak lehetősége lett volna az úgynevezett elcsatolt területek visszaszerzésére. A politika kulisszái mögül kihallatszó hírek szerint az ukránok fel is ajánlották, hogy visszaadják Kárpátalját. De a páholysötétből ármánykodók elejét vették annak, hogy újjászülessen Nagy-Magyarország.
Jövőre lesz a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója. A Szózat folyóirat munkatársai a havilap tizedik éves elektronikus megjelenése alkalmából az itt egybegyűjtött írásokkal, mintegy előre beharangozva szenvedéstörténetünk pokoljárásának évfordulóját emlékeznek meg az eseményről. Remélem a harang szava nem temetésre szólít, és a csokor nem a magyar haza sírjára kerül.

Varga Rudolf

Szózat Kiadó, 2019

Gavallér János: A paraszt tizenkét hónapja

A paraszt tizenkét hónapja b1

 

Nem csodálkozom azon, ha valaki értetlenül visszahőköl, ha elolvassa a „paraszt tizenkét hónapja” feliratot egy verses füzet címlapján. Gavallér János maga mutatja be így önmagát, tán a kiszáradt kőkemény-agyagos szántófölddel, meg az időjárás szeszélyeivel küzdő földműves szinonimájaként. Tudja, hogy milyen a paraszti sors, maga is tanyán lakik, mégsem kötődik lírájában [mozdonyvezetőként] ahhoz a világhoz. Költeményének levegője gyökerestül a rendszerváltás utáni magyar munkás sors, szereplői a mindennapi élet vesztesei. Gavallér benyomásait közvetlenül napi létezéséből veszi. Versei egyre inkább komorodnak az évek során, friss történés kínja vonul át költészetén, nem másodkézből, nem az emlékezet tárából, versei valóban minden pillanatra szólnak. Termékeny, soraiban az önvád is mardossa, végletekig csalódott és egyébként is egyre kishitűbb nyelvezete, és bár érzelmi világa és hangköre nem tág, ugyanakkor lírája több esetben [változatlan tartalmi értékei mellett] jó formaérzékű, választékos kifejezésű, könnyedebb. Egy évtizede olvasom szerkesztőként Gavallér János a „paraszt” verseit, az itt bemutatott tizenkettő, csak egy kis ízelítő. Ha valaki érdeklődik iránta, a költővel folytatott legutóbbi beszélgetést, valamint verseit megtalálja a Szózat havilapban, www.szozat.org alatt.

Cságoly Péterfia Béla

(Szózat Kiadó, 2019)

Alföldi Jenő, Bereti Gábor, Bistey András, Czipott György, Gyimesi László, Mátó Gyula: KÖZELFÉNY

KÖZELFÉNY borító

 

Kisebb merítésnyi szövegszedetet tart kezében az olvasó, válogatást a teljesség igénye nélkül. Sokféle úton közelíthető meg egy alkotó, beszélgetésben rögzített személyisége és világlátása adhat támpontot, betekintést gondolatai mélyébe, vagy éppenséggel az elkészült művek avatott elemzése eredményeképpen. A róla alkotott kép még így is csak részleteket mutat meg, némelyeket elfed, jószerivel fölnagyít másokat, megközelített valósága csakis az olvasóban válhat valamelyest teljessé. Közelfénybe hozott részek csupán tehát ezen írások, mégis, jól rajzolja képzetünkbe Varga Rudolf valóságát. De mert szükségképpen magunk ismeretei, szemléletmódja végzi el a megismerés munkáját, igaz és hamis következtetéseket hozunk egyidőben. Segítségül e könyv olyan szerkezetben próbálja bárki részévé tenni Varga gondolatait, világképét, hogy alkalmunk lehessen több elemző és pályatárs szemén át is látni azokat. Valóságosan csakis így kerülhet Varga Rudolf világlátása, írásművészete megtapasztalható közelségünkbe, néhány kiválasztott vonását hozva tiszta tekintetünk elé, talán csakugyan közelfénybe.

Czipott György

Szózat Könyvkiadó, 2018

 

 

Szentjánosi Csaba: A falu bolondja

A Falu Bolondja

 

Akárhányszor Szentjánosi Csaba újabb és újabb verseit kézbe veszem, mindig úgy érzem magam, mint amikor először vitorláztam a Balatonon, a végtelennek tűnő messzeségbe nézhettem föld és ég között, miközben siklottunk a fodros hullámok tetejéről tetejére.

    Ez a távolság jelentkezik most barátom régebbi kötete, a „Madame Pompadur”, a  különleges nézőpontból bemutatott, a máig ellentmondásosnak, sokaktól csak szajhának tartott asszony és újabb versciklusa az „Én falum” között. Csaba átadja most szívének legrejtettebb gondolatait, milyen az a szerinte idilli környezet, ahol lelki tükre szerint élni szeretne. Az „Én falum”, a mi falunk olyan, ahol jó élni a szélétől a templomig, menjünk együtt versszakról-versszakra, sétáljunk közösen benne.

Cságoly Péterfia Béla

Szózat Könyvkiadó, 2018

 

 

Varga Rudolf: A czipotti világváltozat

Varga Rudolf: A czipotti világváltozat

 

Magam számára is végiggondolandó, nehéz kognitív feladat, hogy valamifajta fogódzót találjak arra az egyedien sajátos czipotti mágiára, hogy ő nem mutatja magát semmilyennek. Nem korbácsolja, nem tündökölteti magát, semmilyen agyafúrt verstani technikát nem használ. Látszólag eszköztelen, amely az ő esetében azt jelenti, a legkifinomultabb trouvaillokat játszi könnyedséggel villantja fel az olvasók előtt, de nem ám úgy, mint a bűvész, nem úgy, mint az olcsó vásári csepűrágók, az illuzionisták. Czipott nem az emberi agy, az idegrendszer megtévesztésével, leblokkolásával operál, hanem éppen ellenkezőleg, egy-egy számomra szinte visszafejthetetlen szókombinációval olyan, évezredek óta elfeledettnek hitt szellemen- és szavakon túli csatornákat nyit meg, melyek lehetőséget teremthetnek az elfeledett tudás újratanulásához. A hétköznapi szóval harmadik szemnek nevezett intuitív megismeréssel közelebb hoz minket a mindenség nagy titkához, „ahogyan lent, úgy fent”, ahogyan bent, úgy kint – folytatnám a költő árnyvonalán, ha prózában lekottázható lenne a czipotti teljesítmény...

Varga Rudolf

 

Szózat Könyvkiadó, 2017

 

 


szozat a tiszta hang
Kiadványaink...

  • Utolsó módosítás: 2023 május 13. szombat, 13:55:42.