Abaújszina – Egy szórványosodó Árpád-kori magyar falu Kassától délre
Abaújszina (Seňa) Kassa központjától mintegy 20 kilométerrel délre fekszik. A 3-as főúton Tornyosnémetinél elhagyva a mai Magyarország területét, Kassa felé egyenesen haladva ez a második falu (egybeépülve a tőle délre fekvő Kenyheccel), és egyben az utolsó olyan helység, ahol még számottevő magyarság él. Abaújszina Árpád-kori település, alapítása IV. Béla királyunkhoz kötődik. Középkori elnevezése Szina volt, a tájegységre és a vármegyére utaló Abaúj előtagot az 1882-ben történt törzskönyvezés során kapta. Már Árpád-házi királyaink idejében komoly jelentőséggel bírt, mivel a mezővárosi jellegű települést átszelte a Budáról Kassára, Eperjesre és a Szepességbe vezető kereskedelmi út. Trianon előtt még csaknem színmagyar település volt, de száz év elmúltával nem hogy felemésztődött a magyar többség, hanem a falu magyarsága a szórványosodás szélére sodródott.
Abaújszina legnagyobb műemléki értékű épülete a református templom, amely az országút nyugati oldala felől közelíthető meg. A templom a XIII. század második harmadában épült, a tatárjárás utáni első évtizedben, egy régebbi, a mongolok inváziója során elpusztult templom helyére. Plébániatemplom volt, eredetileg Szent Miklós tiszteletére felszentelve. Abból a századból származó Árpád-kori templomaink közül a Felvidéken kirajzolódik egy külön templomtípus, amelyet leggyakoribb előfordulási területéről szepességinek szokás nevezni. E típushoz tartozó templomok egyhajósak, alaprajzuk hosszanti jellegű, szentélyük egyenes záródású és boltozott, egyetlen tornyuk pedig jellemzően a nyugati homlokzat előtt áll. Ezek a tulajdonságok az abaújszinai templomon is megfigyelhetők. Csupán egy tulajdonságban tér el, mégpedig abban, hogy szentélyét dongaboltozat fedi, míg a szepességi templomtípus épületeire a konzolokra támaszkodó bordás keresztboltozat a jellemző.
IV. Béla király (balra) és feleségének (jobbra) ábrázolása