Ipolyság



A felföldi Ipolyság (Šahy, Eipelschlag) ma a Nyitrai Kerülethez azon belül a Lévai Járáshoz tartozik. Ez a 8000 lakosú település – ma 70%-a magyar ajkú – egykoron Hont vármegye székhelye volt, az Ipoly folyó völgyében, annak jobb partján fekszik, közvetlenül a gúnyhatárnál, a Korponai-hegyvonulat déli lejtői és a Börzsöny-hegység északi nyúlványai között.
A régészek kőkorszaki település, valamint laténi kultúra és 9. századi település maradványait is feltárták itt. A magyarság megtelepülése az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi csatával veszi kezdetét a 10. században. Ipolyságot 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Ipolyság neve tehát a régi magyar ság, azaz domb főnévből eredeztethető, mely domb alatt folydogál az Ipoly, de más vélemények szerint egykor kabar törzsnév lehetett.  A város 1405-ben vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól. 1451-ben Griskra serege szállta meg és erődítményét megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. Rövid ideig itt szolgált Thury György, nagy törökevő huszárfőlegény. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de két évre rá mégis elfoglalta, s 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg. A romokon a jezsuiták felépítették a maguk lakó és gazdasági házát, a templomot. 1704. szeptember 24-én itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé megválasztásának hírét hozó erdélyi küldöttséget. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a  megyeszékhelyet Kemencéről ide helyezték át.  1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938. október 11-én az első település volt, amelyet az első bécsi döntés értelmében visszacsatoltak. 1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Bakonyban Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is. A 2001-es népszámlálás 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány polgárt jegyez. A városnak hat alapiskolája – ( ebből magyar a Pográcz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola), három gimnáziuma, egy mezőgazdasági szaktanintézet s egy szakmunkásképzője van. Az egyházi iskola alapította 1996-ban a Búzavirág csoportot a néphagyományunk megismertetésére, megszeretetésére. Ezen kívül működik a városban többek között bábszínház (Csalóka bábcsoport), színjátszó csoport (Csillag-szóró), cigányzenekar (Szőllőssy Sándor), a Hont Ipoly Mente Régió pedig kiadja havilapját, a Honti Lapok-at. 2009. október 17-től parassapusztai határán Ipolyság rovásfeliratos helységnév-táblája köszönti az idelátogatókat.

2008-ban Ipolyság város kulturális életének gazdagításáért Z. Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét díszpolgárrá avatták. A Palóc Társaság 1996-ban szervezte itt meg először az Örökség Népfőiskolai Táborát, amely a magyar őstörténeti kutatás eredményeit kívánta és kívánja a mai napig a kortárs magyarság elé tárni. Tíz éven keresztül, évről évre többen és gazdagabb műsorokon „képezhették magukat“ magyarságismeretből az ÖNT résztvevői, de a helyszíni körülmények előidézték, hogy tíz év után más helyszínt kellett választani. Mindeközben szintén a Palóc Társaságnak köszönhetően megkezdődött az ipolysági születésű költő, tanár, műfordító és közéleti személyiség, Sajó Sándor visszaédesgetése a köztudatba, agyonhallgatott költészetének feltárása, népszerűsítése. Káptalan utcai házának falán emléktáblát avattak; az alap- és középiskolás gyerekeknek minden évben megrendezik a Magyarnak lenni: nagy s szent akarat magyarságverseket mondók versenyét, s 2008-ban Sajó Sándornak szobrot is emeltek, mely Oláh Szilveszter alkotása. Sajó Sándor hagyatékának népszerűsítését a továbbiakban is folyatni kívánják. Tavaly Harangszó az Ipoly partján címen kötet jelentettek meg Oláh Szilveszter rajzaival, idén pedig a Sajó Sándor, a honszerető költő és pedagógus címmel kiadványt, amely a múlt évi Sajó-konferencia előadásainak anyagát tartalmazza „Ipolyság szeretett Ipoly menténk egyik gyöngyszeme, legalábbis remélem, hogy azzá válik, ha lakói is szeretik és mindent megtesznek ezért. A legfontosabbikat és a mindent eldöntőt említem csak: nem hagyják elsorvadni, ellenkezőleg: éltetik magyar iskoláikat azáltal, hogy egyetlen magyar gyermeket sem hagynak elkótyavetyélni idegen érdekeknek. Remélem továbbá - s ezt nemcsak Ipolyságra vonatkozóan mondom -, hogy kanyargós Ipoly menténk rengeteg műemléke, irodalmi emlékhelye, népi hagyománya, szokása sem válik köddé, nem vész el, mert a mai kaméleonkorszakban is birtokosai vagyunk magyarságunk felbecsülhetetlen kincsének, s mindig voltak, vannak és lesznek is emberek, egyesületek, akikben, amelyekben a közös cselekedetek óhaja lelki parancs, akik őrzik, védik és ápolják ezt az örökséget.” - nyilatkozta Z. Urbán Aladár a Kürtös c. havilap 2009. februári számában.

Összeállította:- HE-

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo